pgergo=

Most csak a fontosabb pontokat írom le, esetleg később részletezem.

okt. 5. Iskola után megnéztem a függőhidat, majd siettem vissza a sulihoz. Moziba mentünk, a németekkel beszélgettem. A film nem tetszett egyáltalán, volt benne 1-2 jó vicc, de nagy átlagban silány volt. Balu is eljött, de nagyon vacillált.

okt. 6. A Bristol Múzeumot látogattuk meg két ACC-s és Balu társaságában. Ha jól emlékszem, ezen a napon mentünk el a diszkóba.

okt. 7. Jégkorizni mentünk. Kitaláltam, hogy milyen jó volna fogócskázni, de a nyelviskolából nem akaródzott senkinek beállni velem. Utána vettem sorra a csajokat, akik ugyanugy, mint mi, lejöttek délután kicsit lazulni a jégre. Benne voltak! Es láss csodát, utána már Balu es Feri (tornyos srác) is csatlakozott. Este elmentünk az O'Neill's-be, sokat ittam. Másnap meg alig bírtam gondolkodni. :)

okt. 8. Ma táncolni akartam, el is mentem egy salsa klubba érdeklődni. Adtak még néhány másik helyszínt standardra is, salsára is. A bulira már nem értem vissza időben, a hidat éjjel is megnéztem, és sokáig időztem.

okt. 9. Az akváriumot látogattam meg, csodás volt! Utána a közös hajókázáson vettünk részt, majd visszatértem a halakhoz, a jegy egész napra szólt.

okt. 10. Bath-ba látogattam el vonattal. Balu a szobában punnyadt, Zsolti Manával, így egyedül voltam kénytelen. Azért nem volt rossz. Fashion Museum és a botanikus kert volt a látványosság, sajnos a Bath római fürdő múzeumát nem volt időm megnézni, már bezártak, mire odaértem.

A 2. héten nem voltak olyan nagy programok, egyszer elmentem salsázni, egyszer voltunk bowlingozni a suli szervezésében. Egyik nap az SS Great Britaint néztem meg. Az utolsó napon vásároltam néhány aprságot.

Összességében kellemes 2 hét volt, jó volt az idő, eső szinte egyáltalán nem volt, valamelyik nap rörvidujjúban mentem iskolába. A város hangulata nagyon tetszett, fiatalos, befogadó. Azt hiszem szívesen élnék Bristolban. Ami nem tetszett, hogy amellett, hogy tényleg sok a biciklis, az autóforgalom szerintem nagyon nagy. Ez mondjuk egész Angliára jellemző. A nyelvtanfolyam jó volt. Régen nem voltam ilyesmi oktatáson. Szerintem volt pár rész, ami kimaradhatott volna, de ez sem volt probléma. Az iskolai közös programokat nagyon jó kapcsolatépítőnek tartom.

Ma lesz a Szieszta-táncparty! 1 éve még Cili hívott el ide és itt találkoztam először Bettivel.

Amikor először elmentem mellette, azt gondoltam, ez a lány biztos jól tud táncolni, hiszen milyen szép báli ruha van rajta. Én akkor még csak fél éve roptam a táncot és kezdőnek számítottam magam. Alig táncoltam valakivel, először csak Cilivel, de ő még nálam is kevesebb lépést tudott. :) Utána jött egy játék, a lányok egy öntapadós levél alakú matricára rajzoltak valamit, amit ketté kellett vágniuk és az egyik felet magukra ragasztaniuk. A fiúk ezután a maradék felek közül kiválasztottak egyet és meg kellett keresni a hozzá tartozó párt, leányt. Én így jutottam el Bettihez. A hangja nagyon tetszett és ahogy hozzám szólt. Csak 1-szer táncoltam vele és nem is sikerült valami jól, hiszen csak 3 figurát tudtam a rocky-jive-ból. :)

Nekem igazából egy másik lány tetszett és vele akartam volna táncolni, de nem mertem. Nem éreztem magam elég jó táncosnak, hogy felkérjem.

Az eltelt 1 év alatt megismertem Betti rossz tulajdonságait (is). Ma volt a mélypont (a múlt vasárnap után). Múlt vasárnap nagyon rossz kedvem lett, mikor megjött. Egyértelműen miatta lett rossz a kedvem, ez tény. Már majdnem felsóhajtottam, hogy nem jön, nem hozza vissza a régi emlékeket, mert a kezdési idő már elmúlt. Kiengedtem. És akkor belépett ő. Nem akartam ránézni. Rossz volt az a tudat, hogy ő itt van és nekem vele kell táncolnom. Kerültem a szemkontaktust, minden egyéb kontaktust, amit lehetett. Ő jött oda, hogy rosszul vagyok-e.

A tánc alatt megnyugodtam, már majdnem élveztem is. Utána megmondtam neki, hogy miatta volt rossz hangulatom és lehet, hogy nem tudok majd vele együtt táncolni. Szótam a Sziesztáról is. Ő is el akart (akkor még) menni - Andrással. De már rossz kedve volt, hogy biztos nem fog elmenni vele, nem fog ráérni, egyébként is nem is találkoztak és ez neki nem elég, már nem érzi ugyanazt, mint szeptember elején. Szíve szerint vele menne el a bálba, de ha esetleg nem jönne András, ő akkor is el akar menni. Mondtam neki, hogy ha ő Andrással megy, akkor én nem megyek.

Csütörtökön írja SMS-ben, hogy A nem jön, nyugodtan mehetek és ő sem biztos, nem akarja, hogy rosszul érezzem magam. Írom neki, hogy én elmegyek táncolni a bálba, fergetegeset szórakozni. Tegnap írja, hogy menjek egyedül, jó szórakozást, nem akarja elrontani a kedvem. Ma du. írom neki, hogy az ő döntése és ettől függetlenül jól fogom érezni magam. Most este meg már azt írja, hogy elege van az egész hétből és nem jön, a munka, a sok mászkálás és András sem neki kedvező döntést hozott. Elege lett. A múlt hét végén még akart jönni, de most már nem.

Mert ha nem akar jönni, OK, nem fog hiányozni, de 1 hét alatt megváltozott party-ról nemparty-ra és az indoklás 1 nap alatt "nem akarom, hogy neked rossz legyen"-ről "munka, mászkálás, András és egyébként is elegem van"-ra. Nekem meg ebből lett elegem. A változékonyságából. Nem akarok vele táncolni többet. Ez nekem túl sok.

Ivett is kivette ebből a részét, ez is igaz. Én azonban az ajtót nem zárom be, csak becsukom. De a dolgok a jelenlegi formában nem mehetnek tovább. Punktum.

Kedves naplóm!

Ez egy nagyon mozgalmas hét! Nem szoktam így beszervezni magam, ráadásul minden esemény nem is jött létre, amiket terveztem! Még így is sok a program, új helyzetek, új emberek, új élmények vesznek körül.

Hétfőn dolgoztam, 4-en voltunk és nem unatkoztunk. Akkor eldöntöttem, hogy elmegyek a Kapcsolat Klinikára, meg is rendeltem a jegyet. Kedden délelőtt megvettem, utána meg az elvesztett kártyámat intéztem a bankban: új számla, új kártya. Kedden éjszaka én voltam fent, ezért szerdán aludtam délutánig. Este volt a Kapcsolat Klinika. Nagyon jó volt. Csütörtökön stíriai metéltet készítettem. Délután kiültettem a fákat a vasút mellé. Este volt a Francia Intézetben egy előadás, ez nem volt nagyon izgalmas, mégis jó kedvvel mentem oda, kipróbáltam, hogy milyen a szinkrontolmács. Biztos nem könnyű csinálni, 2-en voltak és időnként váltották egymást. Ma: Kutatók Éjszakája. Ez is érdekes volt, még sokkal jobb is lehetett volna többen (vagy legalább még 1-en :). Sajnos nem jelzett senki, hogy jönne, pedig kiküldtem pár levelet. Nem baj! Ők lemaradtak. Összesen 3 helyszínt látogattam csak meg, de a 3.-ról eljöttem. Az 1.: Millénáris Park. Előadás, biciklik, héliumos repülők. Mindenféle egyéb játék. Úgy vettem észre, inkább a gyerekeknek szóltak. Utána eljöttem az Arborétum felé, de meggondoltam magam, ezt a programot kihagyva egyből az ELTE BTK felé közelítettem horvátot tanulni. Kevesen voltunk, kellemes színfolt! Szinte magántanárom volt sok segítővel, süteménnyel, teával. Ebből még lehet valami! A receptet elkértem! A 3. programhelyszín a Barabás Villa a Moszkva térnél. Tánc. Megtaláltam, szép környezet, bár sokat nem láttam a sötétben. Kicsi táncparkett. Itt is túlnyomó többségben vannak a gyerekek. Erről inkább lemondtam, fél 9-kor akarták elkezdeni a tánctanítást, fél 10 felé kezdték gondolom a bulit, akkor az 1,5 óra lehetett maximum. Gyerekekkel nem akartam bulit. Táncparty még lesz bőven! Pl. ma este is. Bár valószínűleg oda most nem megyek a munka után, holnapi fallabda előtt. Holnap éjszakás vagyok, hétfőn meg találkozom Yvette-tel. Nem tudom mit akar, de valószínű, hogy csak információt/beszélgetni. Táncolni nem akarok vele.

Most megyek aludni, lehet, hogy így is fáradt leszek. A kedvem alakul. Néha belémhasít: "miért tette ezt velem?", de annyira már nem fáj.

"Tibikém, géped van!" Az alvó föleszmél, gyors orientáció. Munkaterem, éjszaka. A repülőgépet, aki szólt, ő irányítja. Hall már valamit, de a kép még olyan homályos. Végre a szemüvegét is megtalálja. "Radar contact..." Fejét unottan jobb kezére támasztja előre görnyedve és kivárja, amíg az előbbi gép a kijelölt útvonalon lassan végighalad.

A cikknek először "az első éjszaka" címet adtam, és ez kissé félrevezető. :)

Eljött a 2. tánc is Bettivel. Nem úgy alakulnak az események, ahogy nekem ideális lenne, legalábbis így érzem most.

Találkozott Andrással, és abból, amit elmondott, úgy érzem a srác ráharapott a csalira. Ezek valószínűleg össze fognak jönni, ez 85%. Hát ez kellemetlen. Még ugyan nincsnek együtt és Betti óvatos, de látszik rajta, hogy mennyire örül már ennek is és mindent belead.

Felmerül a kérdes, hogy ebben a helyzetben meddig legyek a táncpartnere. Nem történt nagy változás, sőt, igazából erre számítani lehetett. A reményem halványul. Minden héten ott van és engem meg barátként kezel. Semmit nem érez irántam. Nem fél, hogy elcsábul. Ez olyan rossz. Ha igaz lennék, akkor örülnöm kellene: ő egyre közelebb jut a boldogságához. Mégsem tudok őszintén örülni. Egyrészt azért, mert amit velem csinált, az nem volt korrekt. Másrészt: sok olyan dolog van, amit most még nem lát/nem akar észrevenni, ami alapjaiban kérdőjelezi meg az ő kapcsolatukat. Harmadrészt: nehéz boldogtalanul örülni.

Nem vagyok valami jókedvű. :( És holnap hatodszorra fogok korán kelni, pedig most is nagyon fáradt vagyok.

És eljött a vasárnap is, szintén táncos délutánnal. 16-tól versenyelőkészítő és 1830-tól hobbi a program. Vajon Betti eljön-e? Valószínűleg igen, hisz Gabi mondta, hogy a múlt héten ott volt. Vegyes érzelmek nekem. Most hogy lesz, mint lesz? Dél körül megnézem az e-leveleimet is: Betti szombat este írt nekem egyet! Kapcsolatban akar maradni, meg ilyesmi. Hm. Hát, lássuk élőben is a helyzetet!

1445, indulok. A vonatot lekésem, az én hibám. Megborotválkoztam és fogat is mostam, ez már sok volt. A kedvem közepes-jó. A szerelésemen nem találni kivetnivalót, vonzó pasi vagyok! Út közben még francia szavakat is tanulok, szakítás után gyakorlat, hogy leteszek egy felsőfokú nyelvvizsgát, ez most a francia nyelvből lesz!

Csak 5 percet késtem, hurrá! Sokan vagyunk. Latin technika, nem valami izgalmas. Gabi nincs, Milán, Ivett és Zsófi1, Zsófi2, meg az a csúnya nő, Kati az ismerősök. Hajtós körben Zsófi2-vel táncolom a hobbi sorokat. Szünet után versenysorokat is tanulunk, végre! Cha-cha, rumba és tangó. Az első kettőnél egy kislány áll be velem. Aranyos, csinos, de még nagyon gyerek. 10-15 év múlva biztos vonzó nő lesz! A tangóra Gabi is megérkezik. Nem tudom, ő mért jár a versenyzőkhöz. Szerintem inkább a haladó-szuperhaladó kurzusba kellene mennie, de hogy mondjam meg neki? Az órát lesem. Mindjárt fél 7. Betti nemsoká megérkezik! Gyengének érzem magam, le kell ülnöm. Belép ő! Már láttam ebben a szerelésben, még mindig sovány, de csinos. Úgy próbálok állni, hogy ne vegyen észre. Nem bírnám ki, ha szemezni kezdene velem. Ezt a játékot sokáig nem lehet játszani, előbb utóbb biztos meglát. De amíg nincsen szemkontaktus, elvileg gondolhatja, hogy én nem vettem észre. Elvileg. Persze, hogy észrevettem, azt lestem, vártam az egész óra során, hogy mikor jön már meg. Vége a versenyzősöknek, szünet, majd hobbi.

Kiosonok, de valószínűleg már kiszúrt. Nem szóltam hozzá semmit, átveszem a pólómat + illatot rakok magamra. Kifelé borús kedvvel jöttem, kellemetlen érzéssel. Ezt az öltözőben helyrerakva már mosolyogva megyek vissza a terembe! Hozzálépek. Örül, hogy nem mentem el és vele táncolok! Tánc közben is beszélgetünk, viccelődünk. Lehet, hogy én vagyok a legnagyobb bohóc? Nem akarom és nem is tudom megsérteni, neki kellemetlenséget okozni. Pedig ő nem sokat habozott. "Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Van itt egy másik lány is, akit még nem láttam. Egyszer majd vele is fogok táncolni!

Sok mosolyt kaptam Bettitől. Örült nekem. Hazafelé is együtt megyünk a villamosig, beszélgetünk. Semmi nem történt vele az elmúlt héten. Velem meg egy csomó minden! - mondom is neki. Elmondom neki, hogy szerintem a döntését nagyon rövidesen meg fogja bánni, hogy elhagyott. Aznap éppen erről beszélt az anyjával. De a döntést ő hozta meg. Ha neki András kell, legyen az övé. Gabi 2-2,5 hónapot mondott, ami durván 10 hét, ami után Betti visszakopog majd. Eltelt megközelítőleg 2 hét és már gondolkozik. Visszasír még ő engem! Ha Andrással mégis összejönne, amire az esély 33,3% :), akkor is rövid idő után megbánná - szerintem. De előtte még mindig ott lebeg a rózsaszín köd. B: András szeret kirándulni. G: És, hányszor voltál már vele kirándulni? :) B: Az előző munkahelyén több ideje volt. G: Az embernek arra van ideje, amire időt akar szakítani. És akkor még engem meg Plitvicét el sem mesélte neki! Azt tuti, hogy nagyon utálni fogja a srác! :D

Betti a naptárjába anno beírta, hogy mikor dolgozom. Miért folytatta a beírást? A képemet megmutatta az anyai nagyanyjának. Miért, hiszen már nem is vagyok aktuális!? A nagymama szerint vétek volt egy ilyen jóképű srácot elhagyni! Hát, hasonlóan érzem. Ha sok időt vagyok együtt Bettivel, akkor lehet, hogy újból belémszeret. Egyelőre heti 1*1,5 órát. De az is lehet, hogy ez kielégíti az igényét velem kapcsolatban és nem akar majd többet tőlem. Nem tudom, hogy melyik stratégia a jobb, melyik válik be. András nem kereste Bettit, semmit sem csinált és mégis Betti belészerelmesedett. Valahogy meg is kellene büntetnem, amiért ilyen csúnyán elbánt velem. De hogyan? Egyáltalán mit akarok én Bettitől mindezek után???

Válasz egyelőre nincsen, az idő alakítja még a dolgokat. Most független vagyok! Ki kell használnom, mert nemsoká újra lesz barátnőm!

Szombaton voltam 2 táncos rendezvényen is. El akartam jönni itthonról, mert a Poórék meg a Matya jöttek vendégeskedni, és nekem nem szimpatikus ez a hangoskodó, káromkodó társaság. Az ebédet kibírtam velük, de nem többet. Még délelőtt néztem ki a programokat délutánra.

Az első rendezvény Diáék versenye volt a Sportmaxban Budán. Az egész délután folyamán - kezdve a program megtervezésétől - improvizáltam. Jól sikerült. Csak nagyjából tudtam a címet, kérdezősködnöm kellett. A Délitől gyalog mentem az 59-es villamos vonalán. Hangulatos környék, az egyik téren a turul-szobor, egy másikon kellemes vízesés, vízfolyás, -csobogás. A vadgesztenyefákat nagyon szeretem, sok volt arrafelé. Már érik a gesztenye, most sokat el fogok ültetni, hogy jövőre legyenek csemetéim.

A versenyről: furcsa volt a szervezésben, hogy ennyiféle táncstílus versenye volt egyszerre, kezdve a latintól, a standaron át jittenburg, batchata, mixing blues és egyéb. A program szerint még mambó is, de abból nem láttam semmit, ezt sajnálom. Dia meglátott engem, vasárnap mondta, mikor az eredményről érdeklődtem. 7. hely, :) Nem tudtam végigvárni, így is 2,5 órát voltam ott és eluntam. 19 előtt jöttem el, a következő programom egy táncparty volt a Lánchíd közelében.

Rögtönzés! Nem tudtam a következő helyszín pontos helyét sem, csak megközelítőleg. Sem azt, hogy kell odamenni. Megérkezni viszont jó lett volna gyorsan, hamar! Jött egy busz én meg felszálltam rá egyből! Dél-Buda felé tartott, azon töprengtem, hogy hol szálljak le róla, amikor új utas érkezett: Cili! Rég nem látott leány! 1 év találkoztunk utoljára, akkor a MűPa egyik rendezvényére, a tangófesztiválra hívtam el, hátha lesz valami. A tánc és maga a program is jó volt, de Cili mégsem idított be engem. Jó volt újra látni őt. Mivel ismerte a környéket, javasolta, hogy melyik megállónál szálljak le, hogy könnyen a Lánc-hídhoz tudjal menni. Hiába hiányolja Betti belőlem a spontaneitást, azért villamos után futni, sőt bármi után futni nem kellemes. Én mégis elértem!!! Oké, irány a party helyszíne, még kérdezősködnöm kellett, de szinte egyből megvolt.

Beléptem, csend fogadott, sehol senki. Ez valóban táncparty-helyszín? 1 szinttel lejjebb mentem, ahol 2 ember beszélgetett már. Oké, jó helyre jöttem. És indíthattam is a bulit! Óriási szerencsém volt: Dia, egy 17 éves 3.-os szki-s leány szintén pár nélkül jött, őt aznap estére az ég küldte nekem! Sajnos a standard táncokat nem ismerte, csak az angol keringőt középhaladó szintig (kiv. cikk-cakk, de ezt megtanítottam neki). Tangó, bécsi, quick step semmi. (Slow fox se.) Kár, tangózni, quick-steppelni szeretek. A latinból egész ügyes volt, de itt is akadtak még megbeszélni valók. Ti hogy szoktátok - mi hogy szoktuk. A rumba, cha-cha, jive táncokat gyakoroltuk egész este az angol mellett. Néha volt egy kis batchata, erre rumba bosanowát táncoltunk (én tanítottam meg ezt is!), mambó, de ezt sem ismerte. A többi zene alatt meg leültünk, beszélgettünk. Jól éreztem magam! Furcsa volt "idegen" lánnyal táncolni, de táncgyakorlásnak, kapcsolatépítésnek, önbizalom-növelésnek teljesen jó volt!

Betti hol van? ... Mért nem jött? ... De azért még együtt vagyok?

Nem könnyű. Kellemetlen érzés mindenkinek elmondani, hogy nem vagyunk már együtt az életben és a táncban is teljesen bizonytalan, hogy tudjuk-e folytatni. Az sem ad nekem vigaszt, hogy eddig még mindenki, akinek elmeséltem a tündöklésünk és kudarcunk történetét, nekem adott igazat, Betti választását minimum helytelenítik, de többen inkább elítélik érte. Ezzel megerősítést kapok, hogy helyesen értékeltem a helyzetet. Pillanatnyilag ettől csöppet sem vagyok jobban, ez majd csak később lehetséges. Mivel akiknek elmesélem, csak az én történetemet hallják, így lehet, hogy keresnem kellene egy olyan személyt, aki teljesen pártatlan (vagy egy kicsit Betti pártját fogja) és mindkettőnktől ismeri az eseményeket? Az igazság azonban az, hogy bármit is mondjon egy ilyen független bíró, a lényegen nem tud ő sem változtatni.

Még mindig keresem magamban a hibát, illetve azt, hogy hogyan lehetnék jobb. Nem vagyok elég jó. Vagy ha mégis elég jó vagyok, ezt más nem vette még észre.

Világos, 2 személyes asztal előtt ülök. Egy fehér kávésbögre előttem, benne az ital. Mintha egy fehér habszerű anyag töltené meg a csészét barnás árnyalatú porszemekkel meghintve. 3 kibontott cukortasak is hever a bögre mögött és a keverőkanálka. A szemben lévő szék üres. Üres... Átellenben előttem 2 lány beszélget. Jobbra fent egy kistévé IKEA reklámmal. Mögötte mintás faltakaró. Az étterem konyhája tőlem jobbra van, kevés a vendég. Ha kinézek balra, látszik, hogy kint már sötétedik. 19.10 van. A capuccino jól esik, a fáradtságomat jól orvosolja. 3-4 sor hasonló kis asztal után, előttem nagy kartondobozokban plüssállatkák és a kék sokféle árnyalatában pohár? váza? egyszerű tároló? Nem látszik jól innen, de az alapszín igen: kék.

1. nap: Budapest-Zágráb-Plitvice

A nap jól indul! Várakozásokkal tele, az új élmények befogadására készen ébredek, egy kis egyészséges izgalommal is fűszerezve. Öltözködés, reggeli, bepakolás a kocsiba. Igaz, hogy ez egy nagy autó, de a csomagtartónak mégis több, mint a negyedét elfoglalom. Na, egyelőre elfér :) legfeljebb majd aki a legvégén száll be, nem hoz el mindent!

Mégegyszer megkapom a szülői intelmeket "nagyon vigyázzatok, óvatosan vezess ..." és jókívánságokat "érezzétek jól magatokat, jó utat, szép időt ..." Tudom, hogy ezeket mindig elmondják, ennek ellenére nem esik rosszul, hiszen gondolnak rám/ránk, szeretnek.

Az első utam a madaras teszkóba vezet. Még amikor először összehoztam a 4 embert a kirándulás előtt egy kis ismerkedésre, akkor megbeszéltünk, hogy bubis vizet én viszek, egy 6-os csomagot, hogy ne kellejen nekik cipelni, az autó könnyebben elbírja. Azért egy menteset is veszek, én nem szeretem a szénsavat. A parkolóban gondjaim támadnak a riasztóval. Apa még az indulás előtt a lelkemre kötötte, hogy mindig használjam, ha 5 percre is hagyjuk ott az autót, akkor is. Na de most valamiért nem tudom kikapcsolni, percekig játszok vele, mindig megszólal. Egy ideig biztos nem fogom bekapcsolni a piszkot!

Az első megálló: Boráros tér. Odáig egyenes az út: M0 - M4 - Ferihegyi gyorsforgalmi út - Üllői út - Ferenc körút. A munkahelyem előtt is elhaladok. De jó most nekem, én megyek Horvátországba, míg mások a bányában dolgoznak!

A Ferenc körút előtt szólok Manáéknak, jöjjenek ki, rövidesen ott vagyok a Boráros téren, ahogy megbeszéltük. A forgalom elég erős, hétfő délelőtt van, kicsit izgulok. Megérkezem, várok. Várok. Elég sokat kell várnom, mire megjönnek, szerencsére jó helyem van a Petőfi hídon. Mindent bepakolunk, mehetünk.

Következő megálló: Budafok, Betti-villa. A forgalom erős, viszont én nyugodtabb vagyok már. Vannak beszélgetőtársaim is. Szegény Mana elvágta az ujját, sebaj, az Adria majd begyógyítja! Zsolti is mond valamit. Az utat nem ismerem, egyszer jártam erre, akkor is sötét volt teljesen (és nem is voltam valami jó hangulatban). De most minden sikerül, egyből megtalálom a helyes irányt is.

Betti-villa. Itt is várni kell. Nem szeretem ezt, hiszen megbeszéltük, hogy már legyen kész. A jogosítványát keresi, pedig nem is akar vezetni! Nekem kicsit furcsa, hogy kb. 10 csomaggal jön, kofferrel, szatyrokkal. Megmosolyogtató! Manáék 1-1 nagy hátizsákot hoztak, én is hátizsákba pakoltam. :) Nem is vagyok benne biztos, hogy mindent hátra be tudunk rakni, valamit előlre kell venni. Na, itt is szülői intelmek, de végre el tudunk indulni!

Mindenki a fedélzeten van, irány Horvátország! Még az autópálya előtt teletankolom a kocsit, innen tudjuk majd kiszámolni az útiköltséget. Matricát is kell venni, de ez csak Székesfehérvárnál jut az eszembe. :) Senki nem szólt és egy kicsi pihenés is belefér! Én vezetek, Betti ül mellettem, hátul Mana és Zsolti. Meleg van, a forgalom, ahogy elhagytuk Budapestet, egyre kisebb. A völgyhidat most látom élőben először, csodás!

Jól megy az autó, jó a forgalom, az utasok még kicsit visszafogottak, de úgy érzem, a legjobban alakulnak a dolgok. A zene mi legyen? Csak 1 CD van Bettinél, a Dirty dancing. Meghallgatjuk néhányszor!

Határ. Betti a személyi igazolványán nem valami csinos. Inkább telt kinézete van. Nem szerettem volna belé. A többiek útlevelet hoztak.

Túl vagyunk ezen is. Horvátországban kapurendszer van az autópályán, de a haladást ez nem lassítja lényegesen. A táj változatosabb: több a híd, domb és alagút is van! Az egyhangúság után felüdítő! Az első tervezett hosszabb megállásunk Zágráb városa. Előtte már készültem, hogy mit érdemes megnéznünk. Megtaláljuk a helyes bevezető utat is.

Először egy kórház előtt parkolom le az autót, amit vasútállomásnak nézünk. Ingyen wc! Majd egy parkolóházat is találunk nem messze innen. Zágráb, jövünk!

Csinos város ez! Sok parkkal, zöld felülettel, szökőkutakkal, padokkal, virágokkal, fákkal. Betti kissé visszafogott, a másik kettő már nyalja-falja egymást, ő meg inkább egyedül van. Remélem ez hamarosan megváltozik, úgy szeretném! Fagyizunk, templomokat látogatunk. A hangulat egyre jobb: kézfogás, átkarolás. Felmegyünk a siklónál a felső városrészbe is.

Lassan indulnunk kell tovább, hogy még időbn Plitvicére érjünk. A kivezető út nem egyszerű, de mégis jól megoldom! Újabb autópálya Karlovacig, majd jön a változatosabb főút Plitvice felé. Az otthoniaknak is kellene majd szólni, hogy nemsoká megérkezünk, de inkább majd csak onnan. Az út nagyon tetszik, nem is sietek, nem tolom a verdát teljes gőzzel.

Egy papírra kinyomtattam még korábban a szállásunk pontos címét és hogy hogy kell eljutni oda. Egy hatalmas völgyhíd után kell balra fordulni. Elérjük ezt is, innen pedig már nagyon közel van a házunk. Megérkezünk!

Minden nagyon szép! A házinéni kedves, a szobák kellemesek, a környezet lenyűgöző! Egy kicsit fáradt vagyok a sok vezetéstől. Hazaszólok anyának, minden oké. Rendezem a szobák árát, ezzel holnap már ne legyen gondunk, majd a kertben kicsit körülnézünk. Tűzrakó hely, konyhakert, padok, hintaágy. Idilli! Bettivel is körbejárunk, a konyhakertben meglep: nem ismeri fel a zöldségeket! Ez nagyon furcsa, hogy én, fiú létemre ezt jobban tudom. Különösebben nem zavar :)

Elhatározzuk, hogy megkeressük kettesben a patakot, a házinéni mondja is, hogy nincsen messze, és fürödni is lehet. Betti szeme felcsillan! Leandalgunk a partra kettesben. Vízcsobogás, kellemes illatok fogadnak. Tényleg, mintha egy medence lenne kialakítva. Betti, ha lábszárig is, de bele akar menni! Bár nincs nálunk törölköző, mégis vállalkozik rá. Tudom, hogy a holnapi látvány még sokkal szebb lesz ennél, úgyhogy az szintén mély benyomást fog majd tenni rá. Előre örülök neki!

Visszatérünk a házikóhoz, vacsora, holnapi program megbeszélése. Kezd már sötétedni, mikor a szendvicseket készítjük. Egy cicus is előkerül, majd még egy és Betti mintha félne tőlük. Ez érdekes, nem szereti, hogyha hozzáérnek a macskák.

Elvonulunk, ki-ki a maga szobájába. Fürdés, fekvés, alvás. :) Az alvás csak sokkal később, természetesen. Olyan jól szórakozunk, hogy már pirkad, mire nyugovóra térünk. Ez a néhány óra felüdítő, élménydús, nagyon-nagyon kellemes!

Talán nem a legjobb az időzítés, esetleg néhány dolog a feledésbe is merült, megváltozott, megszépült, de mégis megpróbálom leírni a plitvicei kirándulásunkat a lehető legpontosabban, amennyire tőlem telik. Nem tudom, hogy Betti vajon megírta-e az emlékeit, gyanítom, hogy nem, pedig talán úgy lenne autentikus, ha több forrás, több szem, több érzés lenne egyszerre feldolgozva. Nekem azért így is jó lesz visszagondolni rá!

Plitvice előtt

A kirándulás ötlete Kármené volt. Egyszer, mikor nála voltam, érdeklődtem tőle, hogy keresett-e képeket Plitvicéről, amiről neki korábban e-mailben írtam. Tiszta lelkes lett a gondolattól! Javasolta, sőt: megkért, hogy szervezzek neki egy utazást oda. Abban maradtunk, hogy rendben, az utazást megszervezem, a mi kocsinkkal fogunk menni és még hívok 2 útitársat is, hogy ne félig üresen menjen az autó.

Egy kicsit bajban voltam, hogy kiket hívjak meg. Nem vagyok senkivel sem olyan szoros baráti kapcsolatban. Nincs is igazán barátom, amióta Dömötör kiment Svájcba. Sanyi talán ide sorolható, de őt nagyon ritkán látom, leginkább csak e-kapcsolatban vagyunk. Ez nem jó így, ezen változtatni fogok. Nos, Zsoltira és Manára esett a választásom, mert mindkettőjüket elég jól ismerem (inkább viszonylag jól). Debrecenben sokat voltunk együtt, bár 3-asban nem. Manával majdnem kialakult volna valami, de az nem az volt. Vele azért jól el tudok beszélgetni. Zsolti is rendes srác, csak vele kevés közös témám van, a kártya sem érdekel, a foci sem, az ivás sem. Talán a sportban lehet valami mindkettőnknek, bár másnak hódolunk. A lényeg, hogy őket választottam. Mondták, hogy jó ötlet, de még időpontot nem tudnak rendelni hozzá. Ez a legelső fázis volt még tavasszal. Utána jött a krach Kármennel. Neki közben nem is említettem, hogy a szervezés már megindult, vannak utazótárs-jelöltek. Arra gondoltam, hogy lefújom az egészet.

Mégsem tettem, hanem inkább megpróbáltam Bettit beszervezni. Nem a legjobbkor, ezt belátom, hiszen akkor mi alig voltunk több, mint táncospár. Én meg egy külföldi társasutazásra hívtam! De engem is kényszerítettek a körülmények. Ha Betti nem vállalta volna, akkor valószínűleg V. Tamást hívom - nyilván akkor nem lettek volna ágyjelenetek! :) Más lány nem volt a hatósugaramban, még/már Ildi sem. Betti hozzáállása az utazáshoz nagyon furcsa volt. Egyből igent mondott! Kicsit meg is lepődtem ezen. Szerintem ő is csak utána gondolt bele, hogy mire is vállalkozott, mit kockáztat... Talán egy kicsit elcsábult a tavaknak, a tengernek! Azt hittem, az utasok rendben vannak, de Betti nem sokkal ezután elbizonytalanodott. Ez elég furcsán derült ki!

Egy hétfői napon jöttünk haza a táncról. Meglepett egy naptárral, hogy stimmeljenek a napok. Előtte egy papírra írtam fel, hogy mikor kell mennem dolgozni és összekuszáltam - erre volt válasz-ajándék a kis naptár. Le is szállt velem a villamosról, mert az már megállt és nem akart ott bent kapkodni, későn jutott eszébe. Na, ha már így alakult, ő megy busszal. Oké. Beszélgetünk. Erre Eszter esküvőjére terelődik a szó, a finnországira. Ha már ilyen jól haladunk, egyből igent mondott Plitvicére is, akkor Finnországba is elhívom. Hohó! Ez már túl sok volt neki. Túl gyorsan haladunk, nem vagyunk azonos szinten. Az esküvőre nem jön el és Plitvice is kérdéses. De hát miért? Ő még nem érez olyan mélyen irántam, más szinten vagyunk, ez így nem jó. Nagynénjével is beszélt erről. Na, paff.

Most akkor mégis V. Tamásnak kell szólnom? Azon a héten csak vasárnap találkoztunk újra, Kriszti koncertjére hívott meg még korábban. Ez nagyon jól sikerült! Talán az utána következő héten vasárnap a tánc után mondta Betti, hogy végiggondolta és mégis jön. A döntés előtt nyugtalanul aludt, de azóta megnyugodott. Hurrá! Akkor az utasok megvannak!

Betti kezdett előállni az igényeivel. Plitvice után már legyen tenger is. Ne autózzunk olyan sokat. Még nem vagyunk olyan viszonyban, hogy 1 ágyban aludjunk. Ezek mind-mind jogos, elfogadható, logikus igények voltak. Ezért nem is volt velük semmi bajom. Utána egy picit már kezdett sok lenni, hogy melyik városba menjünk, hol szálljunk meg, melyik helyen mennyi időt töltsünk, de a program végül mégis mindenki igényének megfelelően készült el az eredeti elgondolásomtól lényegesen nem eltérve. Zsoltiék nem szóltak bele, elfogadták, de már maga a programterv is nagyon jó volt. :)

Az időpont az egész szervezés alatt bizonytalanul mozgott majdnem a legvégéig. Ki mikor ér rá? Zsolti és én gyaksik lévén akármikor el tudtunk jönni. Betti befejezte az iskolát, szabad. Mana lett a szűk keresztmetszet. Végül ő is rábólintott: Július 5-9. Kettőnknek 1-1 tourt kellett így kihagyni és hétköznap volt, ami később bizonyult csak elsőrangú választásnak.

A szállás is nehezen alakult ki a végleges formájára. Plitvice elég könnyen ment, ott csak az időpontban volt még a vége előtt közvetlenül váltás. Zadar sokkal nehezebb falat volt. Nincs, drága, messze van, ennyi időre nem is adnak ki szobát... A magyar pasi nem volt korrekt, akitől a közvetítést kértem. Nem is vele intéztük el. Elena lett a szállásadónk, egy belevaló zadari nő. Vele nagy szerencsénk volt! Ráadásul olcsóbban is sikerült megkapnunk és nem is kellett kérni, mert ő ajánlotta fel, mivel akkor még nem jelentkeztek hozzá arra a periódusra. Ez (is) egy kellemes színfoltja volt az útnak.

Étkezés. Furcsán alakult, hogy mit vigyünk, mit ne vigyünk. Betti a korábbi kirándulásai alkalmával szerzett tapasztalata alapján (Lourdes, Majigore) felállította azt a tézist, hogy együtt kellene 4-ünknek elmenni bevásárolni az alapanyagot és minden étkezésünk is legyen közös. Mint egy szép nagy kommunában a régmúlt időkben egyetértésben, szeretben. Javasoltam, hogy inkább vegyük meg 2-en, 2-en, mert Manáék tudják, hogy mit szeretnek enni, meg mi is. A szülei is ezt javasolták, de neki nem tetszett. Végül nem is vásároltunk közösen, csak megbeszéltük, hogy mit vegyen ő, és én mit viszek.

Az étkezésnél is, a szállásnál is, a programnál is mikor már kifogyott az érvekből, azzal jött elő, hogy én vagyok a főnök, legyen úgy, ahogy én akarom. Hm... Én nem akartam ráerőltetni az akaratomat senkire és meggyőzhető is vagyok, nem zárkóztam el semmilyen kérés elől. Az sokkal inkább tetszett, amikor elmondta, szerinte hogy lenne jó, elmondtam én is, és megbeszéltük, érvekkel meggyőztük a másikat. Autokrácia helyett demokrácia!

A nagy utazás előtt összehoztam a csapatot egy ismerkedő estre. A Stex-házba mentünk. Éppen aznap, abban az idősávban volt a vb-n egy meccs is, a Németország-Argentina. Engem és Bettit nem érdekel a foci, mi ültünk egyedül háttal a képernyőnek. :) Vicces volt! Szerintem jól sikerült az első találkozás!

Nagyjából minden készen állt arra, hogy elinduljunk. Pénzváltás, biztosítás. A kocsira nem sikerült kötnöm, pedig akartam volna, biztos, ami biztos. Az útvonalat már napokkal korábban kitaláltuk, nem volt bonyolult, szinte végig autópálya. Még összepakoltam (1-2 nappal az utazás előtt kezdtem), kempingágyat is raktam be, hátha nem akarna velem aludni Betti.

Nem tudom. Még nem voltam ilyen döntési helyzetben. Olvastam néhány hónapja egy könyvet, amiben a jó döntésről írnak. Arra alapozva szeritnem így kell dönteni, ha nem volna egyértelmű, melyik választás a jobb. (Megjegyzem, hogy ez Betti esetére nem alkalmazható, hiszen mi már együtt voltunk, így nem volt döntési helyzetben, hogy maradjon-e, vagy próbáljon átnyergelni Andráshoz - legalábbis nem szabadott volna, hogy ő úgy érezze, abban van, az én értelmezésemben)

Ez nem a tuti, a tökély. Ez csak egy példa, hogy én talán hogyan döntenék. A szempontok kiválasztása teljesen önkényes, valakinek ez tetszik/fontos, másnak az. Nem is magamra írtam.

Szeritnem ezt kell kitölteni. Összesíteni és dönteni. Max 1 nap alatt a végére lehet járni. Mondani persze mindig könnyebb.

Ez a bejegyzés egyoldalú, sarkított és talán igazságtalan. Nem célom, hogy megbántsak vele valakit (itt nincs sok választás). De most én így látom és én is tévedhetek.

Betti döntése miért "helytelen"?

• Bettinek van egy csomó barátja/barátnője, akikkel szeret külön programokat szervezni vallás/baráti összejövetel/táncosbál/... Ezekre a programokra nem feltétlenül hívja el a pasiját, szeret legalább részben független maradni. András ugyanakkor sértődékeny, ha a barátnője nem vele szervez programot.
• Bettiek András anyja szóvátette, hogy egy szerelmes lány nem megy bálba a pasija nélkül és ez Bettienk nagyon nem tetszett.
• András anyja szexre buzdítja Bettit (Andrással), mondván ez az élet természetes öröme. Bettinek nem tetszett.
• (Ezt nem írhatom le, bizonyos elvekről van szó)
• András csak azért hívta el Bettit Görögországba, hogy a magáévá tegye. Bettinek ez nem tetszett és nem is ment el. András szerint bármelyik lány elment volna vele, de Bettit ez nem hatotta meg.
• Andrásnak nincsen ideje Bettire, volt olyan, hogy 1 hónapban csak egyszer találkoztak. Nagyon elfoglalt a munkájából/életstílusából fakadóan. Ezt Betti akkor sem szerette és most sem változott meg ez az állapot.
• András legutóbb elhagyta Bettit, mert nem volt vele elég türelmes, hogy fellobbantsa a lángot. Bettinek sok idő kell és én nem sürgettem.
• András most nem szerelmes Bettibe.
• Betti szerint én mindig legyek önmagam. Ehhez képest ő most alakoskodik Andrásnál, hogy belészeressen, nem mondta el pl. hogy mi együtt voltunk és az összes fenntartásait Andrással szemben, mert szerinte akkor ő rögtön visszavonulna. Hazugságra akar építeni.
• Betti félrevezetett engem. A nyugalmamat mindig csodálta, "milyen jó, ettől én is megnyugszom...", Gianlucához hasonlította(?), (a tökéletes pasi)(??). Andrásról nem is beszélt nekem, ha mégis, akkor is csak rosszat mondott róla (nincs ideje, türelmetlen, kevés haja van...)
• Soha nem igényelt több változatosságot, izgalmat. Csak miután meghozta a döntést, hogy elhagy, mondta el, hogy András mennyire izgalmas. (Egyszer a MűPa-ban voltunk és találtunk egy nagyon szép termet, én táncolni hívtam. Nem akart. Később a szerdai edzésen sem akart táncolni. Egy alkalommal éjjel kísértem haza és stoppolnunk kellett volna, mert nem járt már a villamos. Ezt is visszautasította, így taxival mentünk. Csak a Margit-szigeten voltunk többször, egyébként mindig máshová hívtam. Mikor sétáltunk a Mérnök utcából feléjük, mindig más útvonalon mentünk, mindig.
• Betti a bizonytalanért hagyott el. András nem is gondol rá most, hogy ők összejöjjenek. Betti úgy látja, el tudja csábítani őt, ő, aki mindig hagyta, hogy meghódítsák.
• Betti ellen nem vétettem semmit, nem adtam semmilyen okot rá, hogy elhagyjon. Arra sem kényszerítettem, hogy összejöjjön velem, hogy Plitvicébe eljöjjön, hogy együtt aludjunk. Ezek mind-mind az ő döntései voltak (az én támogatásom melett).
• Betti logikája: Azért jött velem össze, mert "nyitni" akart felém, nem akart elzavarni, mint a többi fiút, gondolván, hogy András már végleg odavan. Ha engem is elküldött volna és András sem megy vissza, akkor ne kelljen búslakodnia az elszalasztott lehetőség miatt. Ezek szerint kihasznált engem. "ha nincs ló, jó a szamár is"
• Ha ezzel szemben már az elején megmondja, hogy a szíve még nem szabad, akkor lehettünk volna még barátok. Így viszont engem nagyon megbántott, magát is kellemetlen helyzetbe hozta, Andrást is nehéz döntés elé állította. A mi barátságunk alapjaiban kérdőjeleződik meg.

Betti elhagyott engem. Szerelmes Andrásba és minden érv, minden logika hasztalan, értelmetlen. A matek nem tévedett. Nem jött vele össze, de eltökélt, hogy sikerülni fog neki rövidesen. Velem mi lesz? Semmi, mi soha nem fogunk egymással összejönni újra - szerinte. Ez most nagyon rosszul esik, de azt hiszem, mivel másba szerelmes, azért mondja ezt, nem meggyőződésből. Nem mellesleg így nekem is könnyebb túltennem magam rajta. Attól tartok, rövidesen meggondolja magát, de az már késő lesz. Ez a mai találkozó nem volt egy diadalmenet.

Pedig már mintha láttam volna esélyt a folytatásra. De inkább csak látni akartam. 1-2 mosolyt is sikerült kierőszakolnom. Mivel azonban nem maguktól jöttek, hamar el is múltak. A Városligetbe mentünk. Én mindent megpróbáltam, de semmit nem sikerült elérnem. Elvesztettem Bettit. És még ráadásul nem is rontottam el semmit.  Ezzel szemben mit kapott Betti? Semmit. Engem elhagyott, a bizonytalanért cserébe.

Talán folytatom legközelebb, hogy szerintem ez mért helytelen döntés, de olyan igazságtalannak, logikátlannak, értelmetlennek tartom, hogy nem most írom le.

>>

Szia Gergő!

Ok, akkor legyen csütörtök. Mondjuk 3 óra körül jó? A helyszínt majd még kitalálom. Viszem a pendrive-ot, véletlenül nálam maradt.

Betti

<<

Tárgy: Találkozó

>>

Szia Gergő!

Hogy vagy? Mi újság van Veled?

Mit csinálsz jövő héten? Tudnánk esetleg találkozni valamelyik nap? Te mikor érnél rá?

Betti

<<

A döntés még nem született meg. Még bármi lehet. Vagy "...they lived happily ever after..." vagy "...she dumped him..." Brrrr! A várakozás nem kellemes, de a jövő héten már elindul a tánc és addig valamiben határozni kell. Ez így már nem mehet sokáig. Ez a csend fojtogató.

A másnap mindig szörnyű. Még rosszabb, mint aznap. ;(-tam és ez olyan férfiatlan. Gyenge vagyok. Azt hiszem, azért már többé-kevésbé feldolgoztam az eseményeket.

aug. 22. este

Jó, hogy vannak, akik meghallgatnak, tanácsot adnak. Köszönöm nektek! Szeretlek titeket!

Kedves Naplóm!

Pillanatnyilag nagyon rossz a kedvem. Ha rendszeresen írnék naplót, akkor nem lennének ilyen nagy változások, de lusta vagyok. Csak magamra haragudhatok, sajnos. És nem csak ez a blog van lemaradva a valóhozképest, hanem ezzel együtt mindenki.

Helló! A nevem Gergő, jössz táncolni?

Érdekes ez a napló, ahogy visszaolvasom, mit hogyan láttam, az események hogyan változtak, döbbenetes. Az élet kiszámíthatatlan.

Kedves naplóm!

A hosszúra nyúlt tél után végre vannak jelei annak, hogy elérkezik hozzánk is a kikelet! Örülök neki nagyon! Tegnap voltam egy teljesítménytúrán és a természet még nem virult ki, havat is láttunk még, de a folyamat már megállíthatatlan, kellemes meleg fogadott a Pilisben. Néhány hét és igazi tavasz lesz. Ez volt egyébként az idei első túrám, 25 km. 4-en voltunk, könnyed, felszabadult kiránduláson vettünk részt.

Vagy inkább óhaj-csokor. Tegnap végigolvastam, hogy miket írtam egy évvel ezelőtt. Hát igen, tanulságos lista volt az is. Néhány nem valósult meg az akkori vágyaim közül, mások viszont igen. Lássuk a mérleget:

Tavasz közepén elkezdtem táncolni tanulni. Már elég régóta terveztem, és most végre el is szántam magam. Regisztráltam a >táncpartner.hu< oldalon és 24 órán belül(!) telefonált egy leány. Nem igazán értettem őt, már régóta táncol és nem is abba a csoportba jár, ahová én, mivel már nem kezdő. De a kezdő lökést megadta és ez volt a fontos.

Nagyon jó volt tegnap, nagyon, nagyon jó! Az érzéseket nem is lehet leírni, még elmondani sem, csak átélni.

Tavaszodik, csak a szél fúj néha kellemetlenül és a hőmérséklet sem elég jó még.