Tavasz közepén elkezdtem táncolni tanulni. Már elég régóta terveztem, és most végre el is szántam magam. Regisztráltam a >táncpartner.hu< oldalon és 24 órán belül(!) telefonált egy leány. Nem igazán értettem őt, már régóta táncol és nem is abba a csoportba jár, ahová én, mivel már nem kezdő. De a kezdő lökést megadta és ez volt a fontos.
Az első táncórám. Ez is elég érdekes volt. Egy művelődési ház előcsarnokában várakoztunk, 2 srácot megkérdeztem, hogy ez az első alkalom-e. Azt mondták, igen. Lemegyünk, elkezd...enek táncolni. Nnna, hát izé, már 1 hónapja csinálták... De be tudtam illeszkedni a kezdeti nehézségek után. Hogy könnyebb legyen, 2 másik csoportba is bejártam(!), nem olyan bonyolult ez, csak gyakorlás kérdése.
Már bemutatónk is volt, bronzérmes lettem! Aki nem ismeri a történetet, annak ideáig szoktam mesélni, mindenki gratulál, és meg is érdemlem, mert jól táncoltam. :)
A kezdő kurzusnak vége, a nyári továbbképző tánckör idején történt:
>>Ma újra tánc lesz! 1 héttel a bemutató után, új figurák, új helyszín, új emberek, jó hangulat! Csak már készülődnöm kell: fürdés, hajmosás, borotválkozás, fogmosás, illat. A vonat el fog menni, de sebaj, úgyis túl hamar érne oda. Megyek inkább busszal... De lassú ez a busz. Van nálam könyv is, de nincs kedvem olvasni, nem tudok odafigyelni. Na végre, végállomás! Már csak 2 járművel kell mennem és van még kb. negyed órám. Á, ott egy busz a megállóban. Nem fogom elérni. Vagy mégis? Még mindig csönget, nézi a tükröt, de nyitva vannak az ajtók. Rohanás, és... zsupsz. ELÉRTEEEEM!!! "...Uram, ez a végállomás!" (Mi van?) "Hogyhogy?" "Úgy, hogy ez a végállomás." Nem állok le vitatkozni vele, hogy azonnal vigyen el a táncklub felé. Inkább elmosolyodom. Magamon. 2 villamossal éppen odaértem a klubba kezdési időpontra, de még akkor is várni kellett, nem vesztettem semmit.<<
Az élet még nem olyan, amilyennek szeretném.
