Betti elhagyott engem. Szerelmes Andrásba és minden érv, minden logika hasztalan, értelmetlen. A matek nem tévedett. Nem jött vele össze, de eltökélt, hogy sikerülni fog neki rövidesen. Velem mi lesz? Semmi, mi soha nem fogunk egymással összejönni újra - szerinte. Ez most nagyon rosszul esik, de azt hiszem, mivel másba szerelmes, azért mondja ezt, nem meggyőződésből. Nem mellesleg így nekem is könnyebb túltennem magam rajta. Attól tartok, rövidesen meggondolja magát, de az már késő lesz. Ez a mai találkozó nem volt egy diadalmenet.

Pedig már mintha láttam volna esélyt a folytatásra. De inkább csak látni akartam. 1-2 mosolyt is sikerült kierőszakolnom. Mivel azonban nem maguktól jöttek, hamar el is múltak. A Városligetbe mentünk. Én mindent megpróbáltam, de semmit nem sikerült elérnem. Elvesztettem Bettit. És még ráadásul nem is rontottam el semmit.  Ezzel szemben mit kapott Betti? Semmit. Engem elhagyott, a bizonytalanért cserébe.

Talán folytatom legközelebb, hogy szerintem ez mért helytelen döntés, de olyan igazságtalannak, logikátlannak, értelmetlennek tartom, hogy nem most írom le.