1. nap: Budapest-Zágráb-Plitvice
A nap jól indul! Várakozásokkal tele, az új élmények befogadására készen ébredek, egy kis egyészséges izgalommal is fűszerezve. Öltözködés, reggeli, bepakolás a kocsiba. Igaz, hogy ez egy nagy autó, de a csomagtartónak mégis több, mint a negyedét elfoglalom. Na, egyelőre elfér :) legfeljebb majd aki a legvégén száll be, nem hoz el mindent!
Mégegyszer megkapom a szülői intelmeket "nagyon vigyázzatok, óvatosan vezess ..." és jókívánságokat "érezzétek jól magatokat, jó utat, szép időt ..." Tudom, hogy ezeket mindig elmondják, ennek ellenére nem esik rosszul, hiszen gondolnak rám/ránk, szeretnek.
Az első utam a madaras teszkóba vezet. Még amikor először összehoztam a 4 embert a kirándulás előtt egy kis ismerkedésre, akkor megbeszéltünk, hogy bubis vizet én viszek, egy 6-os csomagot, hogy ne kellejen nekik cipelni, az autó könnyebben elbírja. Azért egy menteset is veszek, én nem szeretem a szénsavat. A parkolóban gondjaim támadnak a riasztóval. Apa még az indulás előtt a lelkemre kötötte, hogy mindig használjam, ha 5 percre is hagyjuk ott az autót, akkor is. Na de most valamiért nem tudom kikapcsolni, percekig játszok vele, mindig megszólal. Egy ideig biztos nem fogom bekapcsolni a piszkot!
Az első megálló: Boráros tér. Odáig egyenes az út: M0 - M4 - Ferihegyi gyorsforgalmi út - Üllői út - Ferenc körút. A munkahelyem előtt is elhaladok. De jó most nekem, én megyek Horvátországba, míg mások a bányában dolgoznak!
A Ferenc körút előtt szólok Manáéknak, jöjjenek ki, rövidesen ott vagyok a Boráros téren, ahogy megbeszéltük. A forgalom elég erős, hétfő délelőtt van, kicsit izgulok. Megérkezem, várok. Várok. Elég sokat kell várnom, mire megjönnek, szerencsére jó helyem van a Petőfi hídon. Mindent bepakolunk, mehetünk.
Következő megálló: Budafok, Betti-villa. A forgalom erős, viszont én nyugodtabb vagyok már. Vannak beszélgetőtársaim is. Szegény Mana elvágta az ujját, sebaj, az Adria majd begyógyítja! Zsolti is mond valamit. Az utat nem ismerem, egyszer jártam erre, akkor is sötét volt teljesen (és nem is voltam valami jó hangulatban). De most minden sikerül, egyből megtalálom a helyes irányt is.
Betti-villa. Itt is várni kell. Nem szeretem ezt, hiszen megbeszéltük, hogy már legyen kész. A jogosítványát keresi, pedig nem is akar vezetni! Nekem kicsit furcsa, hogy kb. 10 csomaggal jön, kofferrel, szatyrokkal. Megmosolyogtató! Manáék 1-1 nagy hátizsákot hoztak, én is hátizsákba pakoltam. :) Nem is vagyok benne biztos, hogy mindent hátra be tudunk rakni, valamit előlre kell venni. Na, itt is szülői intelmek, de végre el tudunk indulni!
Mindenki a fedélzeten van, irány Horvátország! Még az autópálya előtt teletankolom a kocsit, innen tudjuk majd kiszámolni az útiköltséget. Matricát is kell venni, de ez csak Székesfehérvárnál jut az eszembe. :) Senki nem szólt és egy kicsi pihenés is belefér! Én vezetek, Betti ül mellettem, hátul Mana és Zsolti. Meleg van, a forgalom, ahogy elhagytuk Budapestet, egyre kisebb. A völgyhidat most látom élőben először, csodás!
Jól megy az autó, jó a forgalom, az utasok még kicsit visszafogottak, de úgy érzem, a legjobban alakulnak a dolgok. A zene mi legyen? Csak 1 CD van Bettinél, a Dirty dancing. Meghallgatjuk néhányszor!
Határ. Betti a személyi igazolványán nem valami csinos. Inkább telt kinézete van. Nem szerettem volna belé. A többiek útlevelet hoztak.
Túl vagyunk ezen is. Horvátországban kapurendszer van az autópályán, de a haladást ez nem lassítja lényegesen. A táj változatosabb: több a híd, domb és alagút is van! Az egyhangúság után felüdítő! Az első tervezett hosszabb megállásunk Zágráb városa. Előtte már készültem, hogy mit érdemes megnéznünk. Megtaláljuk a helyes bevezető utat is.
Először egy kórház előtt parkolom le az autót, amit vasútállomásnak nézünk. Ingyen wc! Majd egy parkolóházat is találunk nem messze innen. Zágráb, jövünk!
Csinos város ez! Sok parkkal, zöld felülettel, szökőkutakkal, padokkal, virágokkal, fákkal. Betti kissé visszafogott, a másik kettő már nyalja-falja egymást, ő meg inkább egyedül van. Remélem ez hamarosan megváltozik, úgy szeretném! Fagyizunk, templomokat látogatunk. A hangulat egyre jobb: kézfogás, átkarolás. Felmegyünk a siklónál a felső városrészbe is.
Lassan indulnunk kell tovább, hogy még időbn Plitvicére érjünk. A kivezető út nem egyszerű, de mégis jól megoldom! Újabb autópálya Karlovacig, majd jön a változatosabb főút Plitvice felé. Az otthoniaknak is kellene majd szólni, hogy nemsoká megérkezünk, de inkább majd csak onnan. Az út nagyon tetszik, nem is sietek, nem tolom a verdát teljes gőzzel.
Egy papírra kinyomtattam még korábban a szállásunk pontos címét és hogy hogy kell eljutni oda. Egy hatalmas völgyhíd után kell balra fordulni. Elérjük ezt is, innen pedig már nagyon közel van a házunk. Megérkezünk!
Minden nagyon szép! A házinéni kedves, a szobák kellemesek, a környezet lenyűgöző! Egy kicsit fáradt vagyok a sok vezetéstől. Hazaszólok anyának, minden oké. Rendezem a szobák árát, ezzel holnap már ne legyen gondunk, majd a kertben kicsit körülnézünk. Tűzrakó hely, konyhakert, padok, hintaágy. Idilli! Bettivel is körbejárunk, a konyhakertben meglep: nem ismeri fel a zöldségeket! Ez nagyon furcsa, hogy én, fiú létemre ezt jobban tudom. Különösebben nem zavar :)
Elhatározzuk, hogy megkeressük kettesben a patakot, a házinéni mondja is, hogy nincsen messze, és fürödni is lehet. Betti szeme felcsillan! Leandalgunk a partra kettesben. Vízcsobogás, kellemes illatok fogadnak. Tényleg, mintha egy medence lenne kialakítva. Betti, ha lábszárig is, de bele akar menni! Bár nincs nálunk törölköző, mégis vállalkozik rá. Tudom, hogy a holnapi látvány még sokkal szebb lesz ennél, úgyhogy az szintén mély benyomást fog majd tenni rá. Előre örülök neki!
Visszatérünk a házikóhoz, vacsora, holnapi program megbeszélése. Kezd már sötétedni, mikor a szendvicseket készítjük. Egy cicus is előkerül, majd még egy és Betti mintha félne tőlük. Ez érdekes, nem szereti, hogyha hozzáérnek a macskák.
Elvonulunk, ki-ki a maga szobájába. Fürdés, fekvés, alvás. :) Az alvás csak sokkal később, természetesen. Olyan jól szórakozunk, hogy már pirkad, mire nyugovóra térünk. Ez a néhány óra felüdítő, élménydús, nagyon-nagyon kellemes!
