Szombaton voltam 2 táncos rendezvényen is. El akartam jönni itthonról, mert a Poórék meg a Matya jöttek vendégeskedni, és nekem nem szimpatikus ez a hangoskodó, káromkodó társaság. Az ebédet kibírtam velük, de nem többet. Még délelőtt néztem ki a programokat délutánra.
Az első rendezvény Diáék versenye volt a Sportmaxban Budán. Az egész délután folyamán - kezdve a program megtervezésétől - improvizáltam. Jól sikerült. Csak nagyjából tudtam a címet, kérdezősködnöm kellett. A Délitől gyalog mentem az 59-es villamos vonalán. Hangulatos környék, az egyik téren a turul-szobor, egy másikon kellemes vízesés, vízfolyás, -csobogás. A vadgesztenyefákat nagyon szeretem, sok volt arrafelé. Már érik a gesztenye, most sokat el fogok ültetni, hogy jövőre legyenek csemetéim.
A versenyről: furcsa volt a szervezésben, hogy ennyiféle táncstílus versenye volt egyszerre, kezdve a latintól, a standaron át jittenburg, batchata, mixing blues és egyéb. A program szerint még mambó is, de abból nem láttam semmit, ezt sajnálom. Dia meglátott engem, vasárnap mondta, mikor az eredményről érdeklődtem. 7. hely, :) Nem tudtam végigvárni, így is 2,5 órát voltam ott és eluntam. 19 előtt jöttem el, a következő programom egy táncparty volt a Lánchíd közelében.
Rögtönzés! Nem tudtam a következő helyszín pontos helyét sem, csak megközelítőleg. Sem azt, hogy kell odamenni. Megérkezni viszont jó lett volna gyorsan, hamar! Jött egy busz én meg felszálltam rá egyből! Dél-Buda felé tartott, azon töprengtem, hogy hol szálljak le róla, amikor új utas érkezett: Cili! Rég nem látott leány! 1 év találkoztunk utoljára, akkor a MűPa egyik rendezvényére, a tangófesztiválra hívtam el, hátha lesz valami. A tánc és maga a program is jó volt, de Cili mégsem idított be engem. Jó volt újra látni őt. Mivel ismerte a környéket, javasolta, hogy melyik megállónál szálljak le, hogy könnyen a Lánc-hídhoz tudjal menni. Hiába hiányolja Betti belőlem a spontaneitást, azért villamos után futni, sőt bármi után futni nem kellemes. Én mégis elértem!!! Oké, irány a party helyszíne, még kérdezősködnöm kellett, de szinte egyből megvolt.
Beléptem, csend fogadott, sehol senki. Ez valóban táncparty-helyszín? 1 szinttel lejjebb mentem, ahol 2 ember beszélgetett már. Oké, jó helyre jöttem. És indíthattam is a bulit! Óriási szerencsém volt: Dia, egy 17 éves 3.-os szki-s leány szintén pár nélkül jött, őt aznap estére az ég küldte nekem! Sajnos a standard táncokat nem ismerte, csak az angol keringőt középhaladó szintig (kiv. cikk-cakk, de ezt megtanítottam neki). Tangó, bécsi, quick step semmi. (Slow fox se.) Kár, tangózni, quick-steppelni szeretek. A latinból egész ügyes volt, de itt is akadtak még megbeszélni valók. Ti hogy szoktátok - mi hogy szoktuk. A rumba, cha-cha, jive táncokat gyakoroltuk egész este az angol mellett. Néha volt egy kis batchata, erre rumba bosanowát táncoltunk (én tanítottam meg ezt is!), mambó, de ezt sem ismerte. A többi zene alatt meg leültünk, beszélgettünk. Jól éreztem magam! Furcsa volt "idegen" lánnyal táncolni, de táncgyakorlásnak, kapcsolatépítésnek, önbizalom-növelésnek teljesen jó volt!
