Tavaszodik, csak a szél fúj néha kellemetlenül és a hőmérséklet sem elég jó még.
Ezen a héten elkezdtük a munkába járást. A tanfolyam még ilyen-olyan okok miatt nem indult el - én leginkább a nemtörődömséget látom legfőbb oknak, de legalább bejárunk. Nekem már a kelést is nehéz volt megszokni, de azt hiszem jól haladok. És azért van mit csinálni, igaz nem sok. Megismerni a régieket, leendő kollégákat. Szokni a hangulatot - minden csoport egy kicsit másképpen csinálja, saját stílusa van. Még nem tudom, melyik csoportba mennék a legszívesebben. De az összeset még nem is ismerem. A könyvtárba is szívesen megyek, ott jól lehet gyakorolni az angolt.
Sajos az angol nyelvvizsgám csak félig sikerült, az írásbeli. A szóbelinek meg a hallgatós része. A beszélőst nagyon lehúzták, sajnos ez az én hibám is, nem adtam ki a teljes tudásomat, sőt, az idén tanultakból majdnem semmit. Csak az szólhat a mentségemül, hogy ezt az egyet nem tudtam gyakorolni, itthon. A következő (sikeres!) próba április közepén lesz, annak már pöpecül mennie kell. Ha a hallgatáson legalább 80%-ot el tudnék érni, az jó volna, mert a beszéddel már elég lenne 40%. Szóban a 60%-hoz 25%-ot kellene fejlődnöm. 57%-hoz, amivel már jó lettem volna: 18,75%-ot. Hallgatásban 80%-hoz 26,98%-ot, és 72%-hoz, ami szintén elég lett volna: 14,28%-ot. Tehát ha feltételezem, hogy minkét készségből tudom tartani azt a szintet, amit egyszer már produkáltam, akkor jobban megéri a hallgatásra gyúrni, feltéve, hogy egységnyi javulás ugyanolyan befektetéssel érhető el. Bonyolult? Neeem. Vagy egyszerűen csak meg kell tanulni jól a nyelvet, átmenő szintig. Utána is lehet még tanulni, az még nem a mindentudás, csak az elégsokattudás.
A tsaj hogyan áll? Állhatna jobban is, de nem panaszkodom. Az a baj, hogy van egy olyan érzésem, már nem kellek neki. Ha erről megbizonyosodnék, továbblépnék, az szinte biztos. De erről nem tudok megbizonyosodni, inkább az ellenkezőjéről. Úgyhogy folytatom azt, amiben már nagy gyakorlatom van: várok, élvezem a találkákat, próbálok közelebb kerülni hozzá, és a kedvében járni. Az "irodalom" ezzel kapcsolatban nem ad egyértelmű útmutatást: jó-e mindig a kedvében járni, keresni a kegyeit, vagy inkább nem? Nem tudok rájönni. Kísérletezgetek.
