Ma lesz a Szieszta-táncparty! 1 éve még Cili hívott el ide és itt találkoztam először Bettivel.
Amikor először elmentem mellette, azt gondoltam, ez a lány biztos jól tud táncolni, hiszen milyen szép báli ruha van rajta. Én akkor még csak fél éve roptam a táncot és kezdőnek számítottam magam. Alig táncoltam valakivel, először csak Cilivel, de ő még nálam is kevesebb lépést tudott. :) Utána jött egy játék, a lányok egy öntapadós levél alakú matricára rajzoltak valamit, amit ketté kellett vágniuk és az egyik felet magukra ragasztaniuk. A fiúk ezután a maradék felek közül kiválasztottak egyet és meg kellett keresni a hozzá tartozó párt, leányt. Én így jutottam el Bettihez. A hangja nagyon tetszett és ahogy hozzám szólt. Csak 1-szer táncoltam vele és nem is sikerült valami jól, hiszen csak 3 figurát tudtam a rocky-jive-ból. :)
Nekem igazából egy másik lány tetszett és vele akartam volna táncolni, de nem mertem. Nem éreztem magam elég jó táncosnak, hogy felkérjem.
Az eltelt 1 év alatt megismertem Betti rossz tulajdonságait (is). Ma volt a mélypont (a múlt vasárnap után). Múlt vasárnap nagyon rossz kedvem lett, mikor megjött. Egyértelműen miatta lett rossz a kedvem, ez tény. Már majdnem felsóhajtottam, hogy nem jön, nem hozza vissza a régi emlékeket, mert a kezdési idő már elmúlt. Kiengedtem. És akkor belépett ő. Nem akartam ránézni. Rossz volt az a tudat, hogy ő itt van és nekem vele kell táncolnom. Kerültem a szemkontaktust, minden egyéb kontaktust, amit lehetett. Ő jött oda, hogy rosszul vagyok-e.
A tánc alatt megnyugodtam, már majdnem élveztem is. Utána megmondtam neki, hogy miatta volt rossz hangulatom és lehet, hogy nem tudok majd vele együtt táncolni. Szótam a Sziesztáról is. Ő is el akart (akkor még) menni - Andrással. De már rossz kedve volt, hogy biztos nem fog elmenni vele, nem fog ráérni, egyébként is nem is találkoztak és ez neki nem elég, már nem érzi ugyanazt, mint szeptember elején. Szíve szerint vele menne el a bálba, de ha esetleg nem jönne András, ő akkor is el akar menni. Mondtam neki, hogy ha ő Andrással megy, akkor én nem megyek.
Csütörtökön írja SMS-ben, hogy A nem jön, nyugodtan mehetek és ő sem biztos, nem akarja, hogy rosszul érezzem magam. Írom neki, hogy én elmegyek táncolni a bálba, fergetegeset szórakozni. Tegnap írja, hogy menjek egyedül, jó szórakozást, nem akarja elrontani a kedvem. Ma du. írom neki, hogy az ő döntése és ettől függetlenül jól fogom érezni magam. Most este meg már azt írja, hogy elege van az egész hétből és nem jön, a munka, a sok mászkálás és András sem neki kedvező döntést hozott. Elege lett. A múlt hét végén még akart jönni, de most már nem.
Mert ha nem akar jönni, OK, nem fog hiányozni, de 1 hét alatt megváltozott party-ról nemparty-ra és az indoklás 1 nap alatt "nem akarom, hogy neked rossz legyen"-ről "munka, mászkálás, András és egyébként is elegem van"-ra. Nekem meg ebből lett elegem. A változékonyságából. Nem akarok vele táncolni többet. Ez nekem túl sok.
Ivett is kivette ebből a részét, ez is igaz. Én azonban az ajtót nem zárom be, csak becsukom. De a dolgok a jelenlegi formában nem mehetnek tovább. Punktum.
