Nagyon jó volt tegnap, nagyon, nagyon jó! Az érzéseket nem is lehet leírni, még elmondani sem, csak átélni.
Először egy cukrászdába mentünk. Még mindig böjtöl, így csak egy teát ivott, én tortát kértem, és egy vizet. Finom volt a sütemény, bár szerintem a 18. kerületi vadászház lekörözi mindenestül, de mégis, kellemes volt a hely és a hangulat is. Könnyed csevej gyilkosságról, kurvákról, börtönről! Ahogy azt kell.
Utána elvitt hozzájuk és megmutatta a kutyáját. Azt mondta, meg fog harapni, mert nem szeret senkit. Velem nem volt ilyen szigorú, megszagolta a kezem, de azért nem volt kezes sem, ugatott. Nem egy házőrző típus, cicára jobban hasonlít, mint kutyára. Jól van.
Ezt követően egy üzletközpontba mentünk, az új buszpályaudvarhoz. Ez olyan, mint a Kamppi-pályaudvar, nagyon modern! Kerestünk először egy "Spongyabob"-ot. Fogalmam se volt, hogy egy szivacsot kell keresni, de nem is találtunk. Majd javasoltam, üljünk le egy kávézóban, beszélgethetünk is, meg az angol leckéje sem volt meg.
Ez a helyszín ideális volt flörtölésre és angollecke írásra egyaránt. Huh, nem könnyű az angolra koncentrálni, miközben... események történnek. Hát az érintést megkaptam, amire vártam/vágytam. Ez olyan nagyszerű, hogy... Bárcsak mindig ilyen nagyszerű lenne, soha nem múlna el a várakozás és a megtapasztalás gyönyörűsége. Hát, látszik, hogy nem vagyok gyakorlott, de így lehet ez ilyen intenzív érzés.
Most már nem bánt annyira, hogy nem olyan a tempó, mint a többiekkel: kb. hopp, az ágyba. Lassan járunk, tovább érünk, és haladunk.
Következő: jövő héten.
