A döntés még nem született meg. Még bármi lehet. Vagy "...they lived happily ever after..." vagy "...she dumped him..." Brrrr! A várakozás nem kellemes, de a jövő héten már elindul a tánc és addig valamiben határozni kell. Ez így már nem mehet sokáig. Ez a csend fojtogató.
Nekem nagyon hiányzik Betti! Kellemetlen, de így van. Pedig csak 1 hét telt el azóta, hogy találkoztunk. Aztán volt egy hívás szombaton, amiről azt hittem, tőle jött, vasárnap visszahívtam, de kiderült, hogy nem ő volt az. Kínos, de nem tehetek róla. Onnantól lényegében semmi. Szerdán még jött egy üdvözlet Pirin keresztül Bettitől. Ezek szerint gondol rám ő is. Bárcsak szeretőként és nem barátként gondolna rám!
Most azért már sokkal jobb, mint az első napokban volt. Csak mindig van egy olyan kényszerképzetem, hogy keresett, és ezért gyakran nézem a telefonomat. Ha valaki hív, arra gondolok, bárcsak ő volna az. Egyelőre nem.
Elkezdtem egy új könyvet (ez már a 3., amit párhuzamosan olvasok), talán leköt egy kicsit. És a munka is megy már, szintén elvonja a figyelmem erről. "A change is gonna come!" Ennél rosszabb már úgyse lehet nagyon, tehát javulni fog a helyzet!
