pgergo=

Azt hiszem velem van a baj. Mármint nem olyan értelemben, hanem máshogy. Nem tudok megfelelően örülni az elért eredményeknek. Többet akarok, telhetetlen vagyok.

Azt kell megállapítanom, hogy nem volt rossz, határozottan! Nem alakult minden a terv szerint, de még így sem panaszkodhatom.

Hű, de régen nem írtam ide. Valentin óta. Végülis semmi komoly nem történt. Eddig. De holnap... holnap talán fog.

Neeem! Nem folyt a vér, (nem a vér folyt,) de nem éreztem olyan jól magam. Voltak igen kellemetlen perceim is.

Holnap megyek vizsgázni angolból. Nem érzem magam királynak, sokat nem tudok még, viszont sokat meg tudok. Meglátom, mi lesz, azért meglehet még a vizsga. Én bízom benne, hogy sikerülni fog!

Nem tudom, hétfőn mennyit úsztam. Valószínűleg többet, mint szoktam, de nem tudtam számolni, egyszerűen nem ment.

Ma én főztem ebédet! Lassan ez már nem is lesz olyan nagy hír, igaz? Igaz. A menü: Sertéskaraj-csíkok dijon-i mustármártással és túrógombóc. Még az előző napon szereztem be a hozzávalókat. A túrógombóc ötlete megvolt (lassan uncsi kezd lenni, egyelőre azért még jó), de mi legyen a másik fogás? Valami húsétel kell, hogy legyen, vagy zöldséges étel. Ezekben nem (sem) vagyok túl képzett. Egyszer már csináltam ezt a csíkokra vágott húst, legyen újra, csak most átsütöm rendesen. A mártást meg egyben meg lehet venni, a mustárt úgyis szeretem.

Ma bicajozni voltam. Nem egészen erre terveztem az utamat, de ez is megfelelő volt, sőt. 7 ágra sütött a nap, a forgalom kicsi volt és az út sem volt vizes. Utóbbi csak azért fontos, mert a hátsó sárvédőm fele hiányzik, így könnyén felcsapódhat a víz és a sár, ha olyan úton megyek. De most nem ez volt a helyzet.

Még az első kudarcnál, november közepén felmerült bennem ez a teljesen abszurd feltételezés. Egy igazi agyrém az egész, de elég érdekes, hogy mikre nem gondol az ember, ha meg kell valamit magyarázni.

Ma megkaptam másodszor is. Igazság szerint már tegnap megkaptam a csomagot, de ma megkaptam úgy istenigazából. Az volt csak a szerencsém, hogy felkészültem erre is, bár a legrosszabb rémálmommal vetekszik. Én tényleg ennyire naív vagyok? Azt mondják, hogy nem lehet 2-szer ugyanabba a folyóba belelépni, 2-szer ugyanazt a hülyeséget megcsinálni. De lehet. Meg lehet csinálni, ha valaki olyan elvakultan hisz a saját igazában, egy elképzelt álomvilágban, ahol minden rózsaszín, mindenki jólelkű, igazszívű, egyenes.

Most úgy érzem, hogy a visszautasítást jól tudnám kezelni. Talán. De amíg nem vagyunk 1 pár, addig én szabad vagyok, igaz? Nem lenne igazságos azt követelni, hogy várjalak meg. (Egyébként meg úgyis megvárlak, de akkor is, az elvek legyenek lefektetve.) Azon már gondolkodtam, hogy ez az én ügyemnek kedvez-e. Mármint az, hogy én közben más leányokra is ránézek. 2 eset lehetséges. Kedvezhet, mert esetleg féltékeny leszel és gyorsabban eldöntöd, hogy velem akarsz lenni, mint hogy valaki más szerezzen meg magának előled. Ugyanakkor lehet kedvezőtlen is a hatás. Felismerheted, hogy túlélném az össze-nem-jövésünket, sőt. Esetleg olyanra gondolhatsz, hogy ezt csinálnám akkor is, amikor mi már párban járnánk.

Hiába készültem fel sokmindenre, az élet mást akart. Mármint nem másvalakit, vagy nem feltétlenül másvalakit. Egyszerűen csak nem lehet minden egyszerű. Jaj. A debreceni találkozó más helyszínen került megrendezésre. Nem volt belőle igazából gond, csak így már nem én voltam az idegenvezető. Ez egy városnézéssel egybekötött találkozó lett volna, ha nem történik egy kis betegség.

Ma megyek ismét Debrecenbe. A fedősztorim az, hogy a ruháimat, egyéb holmikat hozom haza. De nem ez a fő cél, ez csak egy mellékes kiegészítés. A cél: egy randevú. Vagy inkább: A randevú. Talán újból jóra fordul minden. Remélem. Beleadok apait, anyait!

Életének (kb.) 5. évében tragikus hirtelenséggel eltávozott tőlünk szeretett testvérünk, jó cicánk, Középső. Emléke szívünkben él. Nyugodjék békében, RIP.

Nem tudom, hogy miért úszom. Szeretek úszni egy kicsit, meg tudom, hogy egészséges, a férfiaknak a legjobb alakformáló sport. És már azelőtt elkezdtem úszni, hogy Téged megismertelek. De az a tény, hogy Te is szeretsz úszni, talán nekem is adott némi ösztönzést.

Mindig, mikor ránézek, mintha egy kicsivel nagyobbak lennének a levelei, és egyszer-egyszer új hajtásokat is vélek felfedezni. Igazán örülök neki. Végül nem ültettem át - ez talán az én lustaságom miatt is történt így, meg azért is, mert akkor szét kellett volna választani a 2 citromfát, akik egy cserépben növekednek. Egyelőre maradnak együtt. A piros virágú karácsonyi kaktusz is csodálatos, már vannak teljesen kinyílt virágai és bimbói egyaránt. A 3. meglepetés-virág nevét nem ismerem. Még ősszel kezdett "rosszul kinézni", a tövénél elszáradni. Levágtam és kidobtam a hulladékgyűjtőbe, arra gondolva, hogy belőle már nem lesz újból növény. Anya azonban vízbe tette, abban reménykedve, hogy gyökeret ereszt. Nem örültem neki, mert a locsolókannába tette, amit ezalatt nem lehet használni. De megérte, kivirult, már szép gyökere van, csak a cserépbe-ültetésére vár.

Mit várok 2009-től? Sokat. 2008 nem úgy búcsúzott tőlem, ahogyan szerettem volna. Majdnem azt mondhatnám, hogy a reményen kívül mindent elvesztettem. Ez persze csak a nagyon keserű, pesszimista látásmód volna, de nem ilyet alakítok ki magamnak ebben az évben és a továbbiakban sem. Pozitívan fogok a dolgok elé menni, keresve a jót, az üdvözítőt, a kellemeset még a legkilátástalanabb helyzetben is.

2009. január 1., mindjárt 5 óra. Gyulán vagyunk, a paprikatermesztők és beszállítók szilveszteri bulija után, meghívott vendégként. Nem volt sem nagy poitívum, sem negatívum, eltöltöttük az időt, finomat ettünk, ittunk, de ennyi pénzért ez el is várható. Az az igazság, hogy ez nem az én társaságom, nem az én zeném, nem az én stílusom. Csak azért fogadtam el a meghívást, mert egyrészt gyenge pillanatomban kaptam, másrészt akkor még nem volt semmilyen más lehetőség (azóta már lett volna 2 másik, de vissza kellett utasítanom őket).

Néhány éve már volt hasonló. Az éj sötétjében mentem ki biciklizni. Az időjárás az évszakhoz képest még kegyes is volt: jó látási körülmények, száraz utak, csapadék nélkül. A hőmérséklet 0°C alatti, de ez nem probléma, természetes. Múltkor ennél jóval hidegebb volt.

Meglátogattam az uszodát délután. Kicsit vicces ahhoz képest, amilyen a másik (volt). 1 medence van, 4 pálya, 25 m hosszú. De ha ez van, akkor ebben is lehet úszni. A vize melegebb, mint a normál úszó-vízhőfok. Valószínűleg azért, hogy a gyerekeknek, akik tanulnak, ne legyen túl hideg. Szegények, nekik, nincs külön medencéjük.

Ma levest főztem! Az első valódi levesem, nem porból, hanem igazi alapanyagokból. 4 alma, 1 narancs került bele. Feltettem főni a megtisztított, felaprított gyümölcsöket egy pici sóval, és cukorral, citromhéjjal, fahéjjal, szekfűszeggel. Egy ideig főztem, majd besűrítettem 1 kicsi joghurttal. Nem nagyon akart sűrülni, ezért tettem bele még egyet, ezúttal lisztet is kevertem a joghurtba. Még főztem egy kicsit, majd késznek nyilvánítottam. Meg is kóstoltam, finom. Talán lehetne egy kicsivel édesebb, de így is jó.

Délelőtt fallabdázni voltam egy lánnyal, Erzsivel. Azért lánnyal, mert így nagyobb az esélye, hogy meg tudom verni! Szerintem jobb voltam, de azért nem voltam kimagasló a mezőnyből.