Délelőtt fallabdázni voltam egy lánnyal, Erzsivel. Azért lánnyal, mert így nagyobb az esélye, hogy meg tudom verni! Szerintem jobb voltam, de azért nem voltam kimagasló a mezőnyből.
Nem könnyű átültetni a tanultakat a valódi játékba! Viszont keveset rohangásztam a pályán, ő meg sokat és ez jól esett. Előfordult, hogy egy-egy ilyen után nem én nyertem a pontot, de többnyire az én hibámból. Volt azért olyan ütés, amire nem vagyok még felkészítve: fonák oldalra jövő szerva, amit röptézni kellene, különben szinte visszaüthetetlen, na ez nem megy. Nem értem, hogy a kezdők (Erzsi is) mért használnak sárga pöttyös labdákat. A labdák nehézségi sorrendje könnyűtől nehéz felé haladva: kék, piros, sárga 1 pöttyös, sárga 2 pöttyös. Legutóbbi a versenylabda és kb. annyit pattan mint egy rongydarab. 2-szer is eltalált, az első fájt is. Még nyoma is maradt, de csak aznapra. A lényeg, hogy játszottunk, nem volt rossz, talán játszunk máskor is. Azt hiszem itt is keresek magamnak edzőt, az eredeti edzőm túl messze van.
Délután meg elmentünk Erával a Merzse-mocsárra. Úgy látszik, szeret sétálni, kirándulni, ő akart jönni. Elég hideg volt, kár, hogy nem vittem sapkát, kesztyűt, visszafelé jövet jó hasznát vettem volna. De akkor még sütött a nap. Volt víz a mocsármederben! Nem sok ugyan, a cölöpházikóig nem ért a partja, de víz volt. Őzeket is láttunk meg mindenféle madarakat - kezdett már sötétedni, de a madártanban egyébként sem vagyok jó. Fácánokat hallottunk, többen is lehettek, mert versenyben kukorékoltak. Ezt követően elmentünk a repülőtérig. Jött 3 gép is, pedig nem szokott, mikor arra járunk. Érdekli őt a repülés, kérdezett is néhányszor. Utána hazatértünk (már majdnem teljesen sötét volt és eléggé hideg), teáztunk, süteményeztünk, majd útjára engedtem.
Angolul kell tanulnom és ennél sokkal intenzívebben! Gyerünk! A nyelvvizsga nem lesz meg magától.
