Hiába készültem fel sokmindenre, az élet mást akart. Mármint nem másvalakit, vagy nem feltétlenül másvalakit. Egyszerűen csak nem lehet minden egyszerű. Jaj. A debreceni találkozó más helyszínen került megrendezésre. Nem volt belőle igazából gond, csak így már nem én voltam az idegenvezető. Ez egy városnézéssel egybekötött találkozó lett volna, ha nem történik egy kis betegség.
A Saját naplómba azt írok amit akarok! És én ezt is bele akarom írni. Akkor is, ha másnak más a véleménye. Nekem ez. Más úgy gondolja, ahogy akarja. Meghallgatom, megfontolom, utána _én_ döntök.
Igen, Veled találkoztam. Erről álmodtam, mióta elmentem utoljára Tőled a vonattal. Bár elég mély völgybe kerültem akkor, és éppen újból kezdtem kikászálódni onnan, mikor újra jelentkeztél. És most megvan az esélye, hogy visszaessek újból, esetleg sokkal mélyebbre. Vállalom a kockázatot, anélkül nincs siker.
Megvan még a barátod, ez a nem várt, kellemetlen fejlemény. Arra gondoltam, hogy szakítottatok, és ezért kerestél meg. Jaj. De most bizakodóbb vagyok. Most engem fogsz választani, és ezt már Te is erősen sejted. Még néhány nap és rájössz. Hidd el nekem, ez így lesz, elhatároztam, hogy így fog történni :)
