Helló! A nevem Gergő, jössz táncolni?
Érdekes ez a napló, ahogy visszaolvasom, mit hogyan láttam, az események hogyan változtak, döbbenetes. Az élet kiszámíthatatlan.
Kármennel végeztem. Nem sokkal azután, hogy már "nagyon jól" álltam vele. Nem értem ezt a csajt, de már valószínűleg soha nem is fogom megérteni. Nem szeretném megélni vele sokadszor azt, hogy elkezdek hinni neki, bízni benné és utána meg csodálkozni, hogy miért csap be. Nem akarok haragudni sem rá - bár talán az volna a helyes. Valamiért azt érzem, hogy még meg fog keresni, de pillanatnyilag ez egyáltalán nem dob fel. A minap megint vele álmodtam. >>Az Arénában sétáltam egyedül, céltalanul. Egyszer csak megláttam őt, narancssárga felsőt viselt. Szemkontakt is volt közöttünk. Egy sziát köszöntünk egymásnak, de ennyi, azzal a lendülettel ment is tovább. Én bizonytalankodtam: menjek utána, lessem meg, hogy hová megy, mit csinál? Szomorú is voltam egy kicsit, hogy már nem jelentek neki semmit.<< Van nála egy könyvem, amit nem adtam neki, de nem is kértem vissza. Nem fogom kérni. Ha minden jól megy, szép lassan a feledés homályába fog merülni, mert lesz, aki elfeledteti őt: Betti.
Betti egészen más leány, mint Kármen. Nála mindig éreztem azt, hogy kíván engem. Kicsit félénk, de már ő is kezdeményez. Talán azért is más vele a kapcsolatom, mert:
- Elejétől fogva gyakran találkozunk, hiszen vele táncolok.
- Nála minden fontosabb dolgot én kezdeményeztem, én irányítom a kapcsolatot.
- Amikor megismertem őt, Kármen volt a favorit
Betti lassabban indított be, mint Kármen. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék úgy beleszeretni, sőt, még jobban, mint Kármenbe.
Plitvice ötlete Kármené, de a megvalósulása Bettivel lesz. Utána meg irány Paklenica: hegyek és tengerpart. Jó lesz!
Ez a lány mennyire szereti a vizet! Legutóbb a Duna partján, a pesti rakparton bizonyosodtam meg erről. Furcsa dolgok kerültek szóba, nem is nagyon értettem, de sebaj. Jól éreztük magunkat.
