Ma levest főztem! Az első valódi levesem, nem porból, hanem igazi alapanyagokból. 4 alma, 1 narancs került bele. Feltettem főni a megtisztított, felaprított gyümölcsöket egy pici sóval, és cukorral, citromhéjjal, fahéjjal, szekfűszeggel. Egy ideig főztem, majd besűrítettem 1 kicsi joghurttal. Nem nagyon akart sűrülni, ezért tettem bele még egyet, ezúttal lisztet is kevertem a joghurtba. Még főztem egy kicsit, majd késznek nyilvánítottam. Meg is kóstoltam, finom. Talán lehetne egy kicsivel édesebb, de így is jó.
Délelőtt, éppen angolozás közben telefonált Nagymami, hogy elromlott a hűtőgépük, ki akarják cserélni az ecserivel. Természetesen ilyenkor jól jön a segítségem. De mit tehettem volna, mint azt, hogy mentem segítetni. Nem szeretem ezt a körülményeskedést, amit ők csinálnak, de sajnos nem tehetek semmit ellene. Nándi is úgy vezet, mint egy nyugdíjas. A lényeg, hogy Nagymami elérte, hogy ott ebédeljek, bár ezt se akartam, hiszen van nekem almalevesem (akkor még nem volt ugyan kész, de a terv már megvolt, az alapanyagok kikészítve vártak).
Holnapra kirándulni szerettem volna menni a barátaimmal, de aki válaszolt, nem ér rá :( Így vagy uszodába fogok menni, vagy biciklizni, és mellette (előtte, utána) angolozom. Egyre határozottabban, komolyabban veszem, le fogom tenni a vizsgát. Januárban nem lesz sok elfoglaltságom ezen kívül és a cégtől is kaphatok szakmai támogatást, csak kérnem kell, szerintem. Most is inkább folytatom a tanulást. Finnországban is sokat tanulnak, tartanom kell a lépést, most, hogy már megvan a határozott cél és időpont. Gyerünk!
Még valami: a citromfának ismét levelei nőnek! Nagyon örülök neki! Szép világoszöld pici levelei fejlődnek ott, ahonnan a régi levelek lepotyogtak. Lehet, hogy csak egy kis törődésre, vízre vágyott. És a mellette lévő karácsonyi kaktusz virágzik! Piros virágbimbói gyönyörködtetik szemeim, nagy kedvvel pillantok rájuk.
