Most úgy érzem, hogy a visszautasítást jól tudnám kezelni. Talán. De amíg nem vagyunk 1 pár, addig én szabad vagyok, igaz? Nem lenne igazságos azt követelni, hogy várjalak meg. (Egyébként meg úgyis megvárlak, de akkor is, az elvek legyenek lefektetve.) Azon már gondolkodtam, hogy ez az én ügyemnek kedvez-e. Mármint az, hogy én közben más leányokra is ránézek. 2 eset lehetséges. Kedvezhet, mert esetleg féltékeny leszel és gyorsabban eldöntöd, hogy velem akarsz lenni, mint hogy valaki más szerezzen meg magának előled. Ugyanakkor lehet kedvezőtlen is a hatás. Felismerheted, hogy túlélném az össze-nem-jövésünket, sőt. Esetleg olyanra gondolhatsz, hogy ezt csinálnám akkor is, amikor mi már párban járnánk.
Szerintem én _nem_ lennék ilyen. Megdönthetetlen bizonyítékom nincsen, de a döntéseimhez az ésszerű határokon belül ragaszkodom, hű vagyok(loyal, devoted). Hozzád is hű vagyok, pedig még nem vagyunk egy pár. Ha pedig kiderül, hogy tévedtem (egy véleményemmel kapcsolatban például), azt el szoktam ismeni. Örülök neki, hogy ezt így leírhatom, régebben másképp volt, sokan makacsnak(stubborn, obstinate) mondtak, persze nem ismertem el.
Ma megint voltam fallabdázni. És utána meghívtam Erzsit egy gyümölcslére. Csak meg akartam kóstolni az italt, és beszélgetni Erzsivel egy kicsit. Az előző 2 alkalommal úgy elmentünk, alig beszéltünk. Nem vonzó nekem. Azért jó vele játszani, meg szeretném is vele folytatni a játékot, néha kicsit beszélgetni, de ő csak ennyi nekem. Szerintem ettől én nem vagyok/lennék rossz, hűtlen kutya.
Azt hittem, hogy jobban fog menni nekem a játék, de miután elkezdtük számolni a pontokat, dekoncentrált lettem. Ő meg pont attól indult be. Nem hagytam nyerni, egyszerűen ma erre voltam jó. Igaz, tegnap jártam az uszodában, és talán kicsi fáradtság is maradt bennem, nem szaladtam minden labdáért teljes erőbedobással. De inkább a koncentráció hiánya lehetett az oka a gyenge játékomnak.
