Azt hiszem velem van a baj. Mármint nem olyan értelemben, hanem máshogy. Nem tudok megfelelően örülni az elért eredményeknek. Többet akarok, telhetetlen vagyok.
Tegnap szintén jól mentek dolgok. Találkoztunk megint. De le kellett rövidíteni, mert valaki megint közbeszólt. Végülis nem volt semmi gond belőle, csak kellemetlenség egy kicsit. Az angolban úgy érzem, hogy halad, és elszánt is, de még sokat kell gyakorolnia. Én meg nem akarok az angoltanár-szerepbe belesüllyedni, mert akkor onnan nem fogok tudni kiemelkedni (vagy csak nagy nehézségek árán). Potenciális partner akarok lenni, de ha lehet, még ma. Hát ez a gond. Ő meg a lassan járj, tovább érsz elvet követi - velem/nálam. Nem tudom, hogy ez korábban hogyan ment, de az előzővel biztos nem kecmecezett ennyit.
Nem alkalmazom a tanultakat a HTSWW-ből. Sőt! Azt gondolom magamról, hogy egy kicsit éretlen vagyok, aki mindent egyből akar. Ugyanakkor ezt egyértelműen nem mutathatom ki, mert azzal nagy kárt okoznék. Nehéz megállni és biztos hibázok is néha. :(
Kiderült, hogy ő is tagja lehetne az MH-nak. :) A tesztet megírta, csak nem lépett be. Hát ez tök jó, meg minden, de ezt a helyzetet is nehezen simítottam el.
Állítása szerint nem féltékeny. Oké. Az előbbiek ismeretében jobban hiszek neki, sokkal jobban.
Na, lényeg a lényeg: jövő héten megint találkozunk, és megpróbálom egy kicsivel szebb fényben látni a világot. Azt hiszem jó úton vagyok, csak rossz ablakon nézek ki, egy sötétítetten, ami mindenben észreveszi a hibát. Hibám volt van és lesz, pont. Ezzel együtt kell élnem!
