Még mindig nem vagyok jól. Ma délután voltam az orvosnál, és kb. azt mondta, hogy ilyen tünetekkel minek megyek hozzá. Végülis igaza van, jobb az, ha az ember meggyógyítja saját magát, de igazán nem haragudhat rám, alig vettem el 5 percet az idejéből. Lassan készülök már a holnapra, szentestére. Jön hozzánk egy vendég is, Erika, akit én hívtam meg, pedig alig ismerem. Egyszer találkoztunk, vele voltam a patakparton sétálni. Remélem jól fogja magát érezni, és mi is, ez, azt hiszem, belső elhatározás kérdése nagy részben. Ha valakiben megvan a lelki nyugalom és egészség, akkor ezt simán kivitelezheti. Bennem az elhatározás van meg.
Vonaton ülök, nemrég kezdtem írni. Este 8-ra megyek egy összejövetelre. Egyik ismerősöm, barátom hívott el csocsózni. Most jött vissza Svájcból, úgyhogy régen találkoztunk, legutóbb is csocsózni voltunk egy szülinapi parti után. Igazság szerint csak azért megyek, hogy vele találkozzam, meg egy kicsit újra felvegyem Budapest hangulatát, kíváncsi vagyok az ünnepi városra. Csocsózásban nem vagyok olyan jó, és valószínűleg a többieket nem fogom ismerni. Meglátom, mi sül ki belőle!
Nem volt rossz ez az este, bár kicsit későn értem haza. Jók ezek az éjszakai buszok, de sokkal lassabbak, mint a vonat, kb. 50 perccel. Kaptam egy új találós kérdést: Miért hívják az olaszok a képregényt fumetti-nek (fumer=dohányozni)? Állítólag magyarban is át lehetne nevezni a képregényt pl. dohányzócskának. Hát a megoldást még nem tudom. A csocsó sem volt rossz, bár keveset játszottam, más társaságok is voltak ott és csak 1 asztal állt rendelkezésre. Állítólag az egyik sráccal a társaságunkból már találkoztam, ő legalábbis emlékezett rám. Furcsa, én nem.
