Lezajlott. Azt nem mondanám, hogy fergeteges volt, de azt sem, hogy katasztrófa; a semlegesnél egy kicsivel jobbra sikerült. Délelőtt készülődtünk: főztünk, takarítottunk. Az egész fölső szint csinosítása az én feladatom volt, de megbirkóztam vele. Délutánig kaptam néhány üzenetet, SMS-t (sajnos Tőled nem kaptam, pedig nagyon örültem volna neki). Néhányan olyan semmiségeket írnak. Én azokat szeretem, amiket nekem címeznek. Persze nem könnyű minden ismerősnek kitalálni valami személyeset, az ő szívéhez szólót, de inkább kevés értékes, mint sok közhely legyem a postaládámban.
Este a vacsorát már Erikával együtt költöttük el. Ízletes és gusztusos, különleges, ugyanakkor hagyományos is volt. Finom. A beszélgetés is kellemesen haladt utána. Az összes itthoni történet már ismerős volt a számomra, de az újszülöttnek minden vicc új. Majd ha már ő is sokadszorra hallja, megtudja, milyen az. Annyira azért nem borzasztó. A vége felé még videotelefonáltunk is Finnországba egy kintrekedt rokonnak.
Így zárult a nap. Holnaptól 5 napig egyedül leszek itthon. Programok adódnak, én is szervezem őket magamnak, de tanulni is fogok. Jövő év elejére bejelentkezek nyelvvizsgázni, és addig sokat kell még tanulnom.
