De messze van még a tökéletes (vagy ahhoz közeli) lelki béke! Elég, ha meghallok egy zenerészletet, vagy eszembe jut egy közös emlék, meglátok egy közösen látott tárgyat, vagy egyszerűen csak rád gondolok és máris megtörténik. Most már nem gyakran, sőt, nagyon ritkán, nem úgy, mint az elején. Ha a közelben van valaki, akkor tudom magam tartani, de ha elmegy, akkor bizony sokkal nehezebb. Egyedül másképpen működik a lélek.
Szerencsére még nem kellett egyszer sem magyarázkodnom (egyszer majdnem, de az otthon volt - egy fokkal jobb). Irtó kínos lenne. "Mi baj, Gergő, miért ...?" És valószínűleg nem tudnék hazudni, de azt hiszem nem is akarnék. Még így leírni is kínos.
Megpróbálom a sportba fojtani (és a blogba pötyögni) a ki nem mondott bánatom. Ma úsztam először 3000m-t egy alkalommal! Kicsit érzem is a jobb vállam, hogy mi lesz holnap a fallabdán, nem tudom. Még van kicsivel több, mint 4 órám aludni!
A munkanapjaim így elég kemények: kelés 5-kor, bemelegítés, reggeli, indulás 5:30-5.45 körül biciklivel, a menetidő 30-35 perc. 6.30-7.30-ig fallabdaedzés, utána zuhany, majd vissza a munkahelyre, érkezés kb. 8.40-kor. Még egy reggeli, majd munka (ez szerencsére nem túl komoly), dél körül ebéd 1-ig. Utána megint munka, kis pihenőkkel. Közben esetleg angolozás (általában van rá idő). Vége van 18-kor, indulás az uszodába a könnyű vacsora után, érkezés a medencéhez kb. 19-kor. Úszás 21.30-ig. Nem folyamatos, általában 2 etapban, közben pezsgőfürdő és gyógyvíz. Legutóbb 2100m + 900m volt. Ha van még idő akkor lehet újból pancsolni a meleg vízben a végén. Szárítkozás, öltözés, majd irány vissza a szállásra (út közben vacsora és bevásárlás), érkezés 22.30-23 körül (attól függően, hogy még mit csinálok, mit kell vennem). Teregetés, blogírás (nagyon fontos!) és már ágyban is vagyok 0.30-1 körül. 2-3 ilyen nap van egy héten. Hát igen, nem könnyű a szerelmi bánatosoknak, ha ki akarnak kapcsolni.
