A mai nap fénypontja is a "munka" utáni biciklizés volt. Azért nagyon jó volna, ha a munkával is le tudnám magam kötni! De egyrészt túl sokan vagyunk beosztva (az óraszámunk kevés, ezt növeljük a megfelelő érték felé), másrészt a forgalom is kicsi. Így fordulhat elő, hogy a dolgozó elégedetlenkedik és olyanokat tesz/nem tesz, ami rendes munka mellett meg sem fordulna a fejében.
Kitaláltuk, hogy nem írjuk alá az új szerződésünket, mert még több pénzt szeretnénk. Logikusan végiggondolva teljesen irreális a követelés a terhelést figyelembe véve. Lehet érvelgetni, hogy nem ezt ígérték, stb. Meg tényleg egy kicsit hülyének néz a munkáltató, a saját felelősségét nem ismeri el a hibákért. De most, hogy a cég, mint szolgáltató és a városi kft, mint megrendelő nem biztos, hogy meg tudnak egyezni a szolgáltatási árban, lehet, hogy nem kellene ugrálni, hanem aláírni. A csoportérdek ugyanakkor azt kívánja, hogy mégis próbáljunk valamit elérni. Hétfőn megyünk tárgyalni, meglátjuk mi sül ki belőle. Azért nagyon nem volna ínyemre való, ha - miután Téged elveszítettelek - még az állásom is odalenne.
A biciklizés jól ment, majdnem 3 órát voltam távol. Kár, hogy már sötét volt, így nem sokat láttam. Szerencsémre az utamnak a legnagyobb részét lámpák világították meg. A városnak ebben a távoli részében még soha nem voltam, ezért is jöttem el. Az eső menet közben kezdett pötyögni, majd esni, de azért nem volt vészes, esett már ennél sokkal intenzívebben is és azt is kibírtam.
Kár, hogy itt az idén már nem tudok menni úszni, talán a fallabda edzésre még eljutok holnap. Már szervezem a szünidei partnereket a squash-hoz és vizslatom az otthonhoz közeli uszodák honlapját. Egyelőre az itteni vizes létesítmény a nyerő, bár lehet, hogy elfogult vagyok egy kicsit.
