Ha elfog a régi jó "racionális én"-em, (mostanában nem sokat találkozom vele, de egyre többet,) akkor számomra is nyilvánvalóvá válik, hogy az fáj nekem, hogy vesztettem. Nem csak az, hogy Téged vesztettelek el, mert hát ha így akarod, akkor erre nincs mit tennem. Csatát vesztettem, de a háborút még nem. Ebből még nem következik, hogy lúzer/örök vesztes vagyok, akkor sem, ha néha így is érzem. Nem szabad sajnáltatnom magam, mert ez sem előremutató. Már eleget bánkódtam, búslakodtam.
Neki kell gyürkőznöm az életnek! Belevetem magam a sportba és az angolozásba. Talán a programozásba is. Alakuljon akárhogyan az élet, akár visszajössz, akár nem, egy sportos és vidám Gergőnek biztos Te is jobban örülnél, vagy egy másik leány. Nyitott szemmel fogok járni, megpróbálok élni a lehetőségeimmel, ami a másik nemet illeti.
Az elmélet már megvan, csak át kell ültetni a gyakorlatba. Ez pedig nem lesz egyszerű.
Ma reggel be kellett mennem a székházunkba a 18. kerületbe. Volt egy megbeszélésünk az új munkatechnológiával kapcsolatban. Utóbbira a hibák kijavítása és ésszerűsítések mellett azért van/volt szükség, mert a nemrég letelepített számítógépes rendszert is bele kell venni és kockázatelemzésre is szükség van hozzá kapcsolódóan.
De hogyan jussak be? Vasutassztrájk volt/van. Igaz, hogy nem ez az egyetlen eljutási lehetőség, de sokat lehet vele rövidíteni. A buszozáshoz számolt indulási időben, biztos, ami biztos, kimentem az állomásra, hátha lesz egy kósza vonat. És 5 percen belül lett! IC kocsikból álló szerelvény volt, 1. osztályú kocsival is. Ilyen azért ritkán áll meg nálunk. Így azonban elég sok időm keletkezett, ezt sétálással töltöttem. Keresztül Rákoshegyen.
"Munka" után a kollégám és félig meddig főnököm elhozott Keresztúrig kocsival, pedig ő nem is egészen erre ment volna. Kedvelem őt és szerintem ez kölcsönös. Otthon megebédeltem, immár másodszor! Most, hogy többet sportolok, többet is eszem. Csak nehogy a sportot előbb hagyjam abba, mint a nagyobb adagok elfogyasztását, mert annak nem lenne jó vége.
Ide, a munkahelyemre egy másik kollégám hozott le. Körül vagyok véve kedves kollégákkal! Az utunk megint azon a városon vezetet keresztül. (Gondolataim körülötted forogtak megint.) Út közben jutott az eszembe, hogy az úszócuccom megint otthonmaradt. Így csak a fallabda, és a biciklizés marad, meg az angol a szellemi sportok közül.
Kár, pedig az uszodába szívesen elmentem volna. De így többet tudok a többivel foglalkozni. Most 4 napot fogok dolgozni (kb.) és ez lesz az utolsó szakasz itt, ebben az évben. Várom a kihívásokat!
