A vonat ablakából figyellek. Integetek, mosolygok, tele vagyok ki nem mondott érzésekkel. A kezemben egy palack víz, tőled kaptam. Ott vagy te is, az állomás peronján. Csillognak a szemeid. Boldognak látlak. Játékos mosoly van az arcodon, sugárzol rám. A vonat pedig egyre gyorsabban halad. Még néhány pillanat, és nem látlak tovább.
Látlak-e még valaha (egy igazán "oké" napon)?
