Általában nem szívesen érek másokhoz. Ritka a kivétel. Te köztük vagy/lennél. Szívesen érnék hozzád. Szívesen fognám meg a kezed és sétálnék veled így. Szívesen simogatnám meg az arcodat. Szívesen ölelnélek magamhoz.
Összesen 1-szer fogtunk kezet az 1. bemutatkozáskor, 4-szer üdvözöltük puszival egymást (a 2 randevú elején és végén), 1-szer próbáltam a te kezeiddel zsonglőrködni (sajnos nem ment). Ezen kívül 1-szer néztem meg ujjbeggyel, hogy hegyes-e a körmöd. Ez összesen sem sok. :( Rám mégis nagy hatással volt.
A lelki megérintettség viszont le is tepert. Jó volna kiegyenlíteni ezt a különbözetet. Utána meg növelni a számértékeket, ha lehetek egy kicsit nagyravágyó.
Ma megálltam abban a városban. Volt nagyjából 40-50 percem. Ott üdvözöltük egymást először, amott másodszor. A labdákat azon a peronon dobáltam. Sok emlék, nyilván nem olyan fontosak, de egyelőre nem tudok szabadulni tőlük. Vettem valamit. Nem írom ide, csak reménykedem benne, hogy a közeljövőben nagy hasznát vehetem.
Most, hogy itthon vagyok, a hétről mérleget készíthetek:
- munka: 5 napot dolgoztam egymás után, a munka 1 napra összesűrítve sem lett volna éppen sok.
- sport: 2-szer voltam úszni, 1-szer fallabdázni, és pont azon az egyetlen napon, amikor rossz idő volt. Ezek mellett sokat bicikliztem.
- a hétvégi program: egy érdekesnek ígérkező találkozó vasárnap és esetleg egy kirándulás szombaton.
- lelki állapotom: javul, de még messze nem jó
Legközelebb vasárnap, vagy hétfőn fogok írni.
